Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

Iá/kopásaikban dokumentumokkal igazolható pillanatokat akar rekonstruálni (...) képtelen lemondani a tanulmány szerű magyarázkodásról... " Ehhez járul, hogy nyelve nem drámai nyelv, a Csapda szereplői is az értekező próza nyelvén beszélnek. Itt érdemes hivatkoznunk Gulyás Pálra, aki Németh László színműíró művészetét nem méltányolta eléggé, rámutatván a drámák és színpadi művek plátói, illetve hamleti vonásaira: dialogizált esszéknek nevezte őket, arra biztatva barátját, hogy a bódédarabokat tanulmányozza... „Es mégis: mindezek ellenére is, a Csapda — éppen úgy, mint Németh Eász/ó drámai művei — valamiképpen gyönyörűséges alkotás. A-Z okoskodás tehetetlenné válik vele szemben, mert megvalósul általa a művészet csodája, amire csak a legnagyobbak képesek: öntörvényeit teljesíti be. Egy nagy írói egyéniség kikezdhetetlen humánumának olyan megnyilatkozása, olyan példája, amely egyszeri és megismételhetetlen. Természetes, hogy kivételes értékeit elsősorban a dráma olvasásakor lehet érzékelni. " — foglalja össze véleményét Magyari. Csapda-előadás Barta András úgy vélekedik, hogy szubjektív indíték Németh László és a Puskin sorsa között párhuzamot keresni, erre cáfolat az író életműve.

30 Nem parabolának, „hanem egyfajta figyelmeztetésnek szánta művét, hisz az alkotó embert, jóllehet megváltozott formában, ma is fenyegethetik vélt vagy valóságos kényszerhelyzetek, másfelől a legtisztább emberi magatartástglorifikálta itt. " 30 Barta András: Csapda. Magyar Nemzet, 1973. márc. 17. 4