Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

1945 után a Kisgazda-, majd a Parasztpártnak. Hogy elhárítsa a gyanút, letörölje magáról „a bélyeget", elől járt a zsdanovizmus hazai meghonosításában és képviseletében. Egyik-másik írásában és nyilatkozatában szépítette, megtagadta múltját, megszűntette baráü kapcsolatait Erdélyi Józseffel, Szabó Lőrinccel, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal stb. (Az utóbbinak ráadásul keresztkomája volt). Ezért Juhász Gézát egykori barátai, Németh László szavaival, Don Quijote-nak tartották. Ám ő némelykor, meglepő vagy talán naiv módon megpróbált visszahajolni fiatalkori eszményeihez. E megnyilatkozásait persze kellőképpen vegyítette a vulgármarxizmus kötelező tételeivel. A budapesd konferencia előtt 1954. november 2-án, a debreceni egyetemen amolyan elő-tanácskozást rendeztek, azon hangzott el először Juhász Géza előadása. Kibontakozott ugyan valami disputa, de érdemi vitáról nem beszélhetünk.

27 Ez megtévesztette Juhászt, aki csekély változtatással debreceni előadását olvasta fel Budapesten is, majd megjelentette az Alföldben.

28 Elöljáróban megállapította: a népi írók kiebrudalása a magyar szellemi életből Gimes Miklósnak A nêpie s s égről c. 1948-as cikkével (Szabad Nép, okt. 7) kezdődött, „Abból még nem származott volna valami különösebb kár, hogy Gimes éles megállapításai elhangzottak 1948-ban. Az tette ezeket Juhász Géza az 50-es években krónikus hatásúvá, hogy Gimes cikke belekerült a Párttörténet oktatásának segédkönyvébe. Ott aztán megingathatatlan alaptételeivé váltak az ideológiai vitáknak. Olyan hiánytalanul érvényesült ennek a hatása, bog' a narodnyik hírű debreceni egyetemen is egy fuvallatra kioltott minden érdeklődést a népiek iránt. Szabó DeZjő megkapta a címkét, hogy 'a magyar fasizmus ősapja', Németh Tász/óból csak annyi maradt, hogy 'lekicsinyelte Sztálint', stb. " Juhász több népi író külön minősítésére is vállalkozott. Németh Lászlóról többek között így vélekedett: „jellegzetesen intellektuális típus, rendkívül igényes, iróniára hajlamos; nem ismert nyelvi akadályt, hogy tájékozódjék korában. De épp oly mohón akart tájékozódni a magyar valóságban is. Aki ismeri máig legjelentősebb regényét, az Emberi színjátékot, tudja, mekkora vonzódást tanúsított a munkásosztály iránt, s milyen szenvedéllyel szaggatta le az álarcot az egész ellenforradalomról: egyházastul, államostul, terrorkülönítményestül. Úgy látta ő is, hogy a falvakban dől el a jövőnk, azért csatlakozott a népiekhez Regényei a faluról, falusiakról szplnak, vagy ahol városiról is, ott is a falu dolgozóinak mértékével mér. (...) ne tévedésein méjük többé, hanem kivételes képességein. Már az sem csekélység hogy ma ő a legkülönb Tolsztoj fordítónk! Ha a népi írók ideológiai fejlődését 27 Népi írók. Ankét az egyetemen. Néplap, 1954. okt. 3. 2 28 Juhász Géza: Népi írók. Alföld, 1954/4. 75-89