Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A háború után (1945-1975)
olykor inkább gátolta is, semmint gyorsította, — főleg második szárszói előadására gondoljunk! — abban, hogy művészileg olyan sokra vitték, az ő kritikájának nem csekély része van. Tehetségük megbecsülésére, képességeik mennél teljesebb kibontakozására ösztönözte az írókat, olvasóit pedig világarányokhoz szoktatta, s magas igényre nevelte. Pártunk vezetősége 1945 óta számos bizonyságát adta, mennyire megbecsüli őt, de a szociáldemokraták és a vérszomjas polgári radikálisok annál ádázabbul riasztották vissza ezt a túlérzékeny, önérzetes lelket. Reméljük, hogy már egyszer rendeződik a helyzete. " Juhász Géza előadása részletesebb elemző ismertetést érdemelne, de ezúttal meg kell elégednünk annyival, hogy érvként hangsúlyozta: legjobb teljesítményével mérjünk mindenkit. „Különösen Németh Lászlóval szemben volnánk igazságtalanok, ha még mindig a Kisebbségben 'híg' és 'mélymagyar' kategóriáin botránkoznánk. Hard kiáltás volt az a könyv, rekedt, torz, ^ an g Némethre csak a veszélytudat intenzitása jellemző benne — mint elmélet, nincs mit foglalkoznunk vele. De más területen mi mindent köszönhetünk neki! Mennyi a nevelő, eszmeébresztő hatása! 0 ágyazz? először a szpmszjd népek ösz~ szfüggésébe irodalmunkat. 0 tágítja legszélesebbre kortársai látókörét az irodalomról a természettudományokig úgy, hog' egész érdeklődésének a nép áll a középpontjában. Aző nagyhatású kritikái, tanulmányai izmosítják a népi írók öntudatát, s toboroznak köréje lelkes tábort azfj/úságból. "'Juhász esszéje mindvégig szellemi kötéltánc salto mortalekkal, logikája a vulgármarxista skolasztika hamis alapjain inog. Bár a népi irodalom védelmében sok sematikus ideológiai patront is használt, mégis minden tiszteletet megérdemel bátor vallomásáért! Ne feledjük, a kor szelleme legjobb esetben is a diskurzusnak ezt a formáját tette lehetővé! Illyés jellemzését például úgy kezdi: „Illyés Gyula számtalanszor megpróbálta tisztázni a Németh-ügyet együtt a többi népi írókéval. Alighanem emiatt is maradt sokáig rendezetlen a tulajdon helyzete. " Ám minden tiszteletünk ellenére meg kell állapítanunk: Juhász Géza, mint annyiszor életében, ezúttal is rosszul mérte fel a helyzetet. Abban a hitben vállalta a referátumot, hogy elérkezett az ideje a népi irodalom és egyes népi írók árnyaltabb megítélésének, az értékek valós számbavételének, a bíráló megbecsülésnek. Még azt a javaslatot is megengedte magának, hogy a „Könyvtári Főosz; tály szüntesse meg a jó népi művek zárolását. " De Juhász Géza, illetve a rendezvény elkésett: a Rákosi-klikk visszaszerezte pozícióit. Irodalmi vonalfelvigyázói közül ezúttal Nagy Péter és Ortutay Gyula kíméletlen támadást indított ellene. Nagy Péter 29 a tanulmány durva hibáit emlegette, s köztük legfőbbképpen azt, hogy nem elemzi a népi írók műveit az osztály tartalom szempontjából. „Ha a tanulmány irodalomtörténeti, politikai és esztétikai álláspontja használhatatlan, ugyanúgy használhatatlanok tanácsai a volt népi írók számára, hogy mit tegenek ezután." Ortutay 30 rehabilitációs kérvénynek nevezte Juhász Géza írását. Egy dicséretet odavetett ugyan a professzor 1943-as könyvére, „s még az sem von le sokat mindebből, hogy 29 Nagy Péter: A népi írók értékeléséhez. Irodalmi Újság, 1955. febr. 5. 3 30 Ortutay Gyula: A népiség kéréséhez. Múlt a jelen helyett. Szabad Nép, 1955. márc. 20. 5
