Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

A források

négyszer is kiválthatta volna magát Galata bástyájából. Mindez, úgy tartom és úgy hiszem, nem Őfelsége tudtával, nem is az ő beleegyezésével történik, még kevésbé hozták tudomására. Amit mellesleg és eközben szegény nemzetünkre összehordanak, azt ténynek veszik és végre is hajtják, ezért eretnekeknek nyilvánítanak, és náluk az a szabály, hogy az eretnekeknek adott esküt nem kell megtartani. Tőlünk azonban, akik igazi keresztyének vagyunk és Istent igaz módon szolgáljuk, azt követelik, hogy eskünket velük szemben minden pontban megtartsuk. Szándékom szerint ezt nem is folytatnám, hiszen ezt megelőzően az urak előtt tudott volt, hogy mit tettek az esküjükkel idegen nemzeteknél, amit én, aki náluk nőttem fel és nevelkedtem, jól tudom, hogy Basta a béke színlelésével milyen méltánytalanul kezelt ezen a télen is. Nyilván az urak is tudják, hogy mennyivel jobb és hasznosabb tervbe vett ügyünket egyértelmű szívvel és akarattal folytatni és ellenségeinkkel mindent megkísérelni, ami csak lehetséges. A Mindenható vigasztaló reménnyel ajándékoz meg minket, miként eddig jóindulatával és segedelmével tette, ehhez csak a köztünk lévő egység hiányzik, mely nélkül világi hatalom rajtunk sem erővel, sem hatalommal nem képes kifogni, miként a Mindenható nekünk Moldvában, Erdélyben és a Felvidéken isteni kegyelmét megmutatta, továbbá igazságos ügyünkben az egységet a remélt, beteljesedett időn túl is biztosítja és továbbra is biztosítani fogja. Az oszmán nemzet miatt Uraságod nem tápláljon olyan idegen érzelmeket, hogy minket mostanság védőszárnyai és védelme alá ne vegyen, azonfelül kegyelmes Uram hatalmasságával kötött erős szövetségek és ígéretek birtokában elkötelezt(e) magát, hogy az ő puszta, legyőzhetetlen kardját nem teszi vissza ismét, kincseit sem zárja el addig, amíg ezt a szorongatott magyar nemzetnek nyugalmat és örök békét nem teremt. Erre a Mindenható szokása ellenére ez évben ideje korán soha nem látott, nagy és legyőzhetetlen sereget küld ki, és akkor azok, akik a mi buzgóságunkban megtapasztaltatnak, mind birtokaiban, mind személyükben védelmet élveznek: akik azonban ellenségesnek mutatkoznak, azokért készek vagyunk Isten és az ő angyalai előtt protestálni, miszerint az ő romlásuknak sem okai, sem okozói nem vagyunk, továbbá az utolsó ítélet napján csak annak kell viselni a felelősséget, aki nem tesz eleget a figyelmeztetésünknek és nem akar alkalmazkodni. Ezúton fordulok Uraságodhoz, Atyámfiához azzal a baráti kéréssel, hogy tartsa mindenekelőtt Istent szem előtt, ez az ő lelki üdvének szolgá-