Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)
A források
ségünk lött légyen, mind ez világ jól látta és jól tudja, sőt csudálták azt is az szomszéd országokban, hogy ennyi ideig is elviselhettük rajtunk regnáló kénteli és negédes igájokot. Hitünket hogy, háborgatták, siralmas szemmel és megsebhetett lelkiésmérettel mimagunk láttuk, szenvedtük: mint vötték el a hol módjok volt templominkot, mint kergették, ölték jámbor tanítóinkot, sőt abból felőliünk minémő végezések volt az római pápának, utánna halgató fejedelmekkel egyetemben, hiszszük, hogy régen értette kegyelmetek. Szabadságunkot pedig, mind az tettetés és bérlett törvénnek színe alatt, és az szent széknek sok citatiói miatt, s mind penig hatalmassággal magok erejével mennyire rontották légyen meg, minden jól érzette, a kitől volt mit elvenniek, vagy pénz, marha, jószág volt az; és mindezek mellett akármely csendesen szenvedte, légyen is azt valaki: de soha azért tökélletes hitele nállok nem volt; ha valaki megölette magát az ő felsége hűsége mellett: holta után hűségét elhitték, de árváihoz ugyanazon kegyetlenséggel voltának, mint az többihez. Az mi legnagyobb penig, minthogy immár az mi meglőtt eddeg, lehetetlenné az nem lehet, vagy akarunk egymással egyet érteni, vagy nem: de azért, eddég az kit cselekedtünk, lehetetszüksegesnek tartatom az ky afféle ellenségére tamadoth és hadakozoth. Hogy pedig az Németh nemzetségh nekünk, ollyan ellenségünk leöth legyen, mind ez wilagh yol lattya es tudgia, seöth chyudáltak aztis az szomszéd országokban, hogy ennj ideighis el wiselhettük raytunk regnáló kewelj es negédes igáyokath. Hytünketh hogy háborgatták syralmas zemmel és megh sebheteth leölky esmérettel my magunk láttuk, zenwettük, minth vették el az holl modgyok volth Templominkath, mint kergették, eölték jámbor tanitoynkath, seöth abból feleölünk minemű végezések volth, az Romai Papának utanna halgato feyedelmekkel egyemben; hiszük hogy régen értette kegmetek. Szabatságinkath pedigh mind az tettetés és bélleth (sic) teörvénnek szinie allath, és az zenth Zéknek sok citatioy miath, s mind pedigh hatalmasul magok ereyével mennyre rontották legyen megh, minden yol érzette, az kytwl volt mit el vennyek, vagy pénz, marha, vagy Joszagh volt az, es mind ezek mellet, akar melly chendeössen szenvette legyenis azt valaky, de soha azért tökéletes hitele nalok nem volt, ha valaky megh ölette magát az w Felsége hiwsege mellett, holta utan hiwsegett el hitték, de árváihoz ugyan azon kegyetlenseggel voltának mint az többihez. Az my legh nagyob
