Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)
A források
tek is azt mind eleve látja és jól tudja. Az nyomorúságokat penig, és elviselhetetlen igáját az németségnek, velünk egyetemben sok üdőktől fogván keservesen, nagy sok kárral és romlással viseli és kóstolja kegyelmetek, paizsúl és strázsáúl állván előttök, ennyi esztendőktől fogván való súlyos hadakozásaiban: nem nézvén hazánknak, szép városinknak és várainknak romlását, jószágunknak pusztulását, és szegény nemzetünknek számtalan vérontás miatt ennyire való elfogyását, nemhogy avval valami kedvet nállok találhattunk volna: de ha az szent Isten ilyen kegyelmesen nem könyörült volna, nem sok ideje, hogy eszünkben vőttük, hogy az törökkel való hadakozásunk színe alatt, mind magok hada s mind akkorban ellenkezü had miatt, várván, hogy dolgunk erőtlenségre jusson, és az erősségek oltalmazásának színe alatt hogy kezekben keljenek, teljességgel el akartak bennünket fogyatni, és talpok alá nyomni. Meggondolván azért régtől fogván való, üdőket és az hadakozásnak igaz okait: valaki igaz keresztyén hitiért, hazája és nemzete szabadságáért kötötte fel kardját, mindenkor nemcsak igaz oknak, hanem kételen szükségesnek tartatott, az ki afféle ellenségére támadott és hadakozott. Hogy penig az német nemzetség minekünk olyan ellenhywén azth hogy valaminth my írhatnánk és mondhatnánk az dologh feleöl, kegmetekis azth mind elewe lattia és yol tudgya. Az nyomorasagokat pedigh, és elviselhetetlen igáyáth az Németh nemzetségnek welünk egietemben, sok ideötöl foghwán keservessen nagy sok kárral es romlással wisely és kostóllja kegmetek. Paysul és strasaul alwán eleöttük, annj eztendeöktül foghwán való súlyos hadakozásban, nem nézvén hazánknak, zép városinknak és wárainknak romlásáth, Jozagunknak pusztulását, es szegénj nemzetünknek számtalan vér ontáss miath ennire való elfogyasáth; nem hogy awal valamy kedweth nálok találhattunk volna, de ha az szent Isten raytunk illien kegielmessen nem keöniörülth volna, nem sok ideié hogy eszünkbe vettük, hogy az Teöreökkel való hadakozásunk zinie alath, mind magok hada, s mind akkorban ellenkezeö had miath, wárván hogy dolgunk ereötlenséggre yusson, és az ereösségek, ótalmazásnak szinie alath, hogy kezekben kellienek, tellyességgel el akartak bennünk fogyatnj és talpok alá nyomnj. Megh gondolván azérth régtül foghwán való Ideöketh, és az hadakozásnak igaz okaith, valaky igaz keresztyen hytyerth, hazáya és Nemzete szabatságáérth keöteötte feöl kardgyáth, mindenkor nem chak igaz oknak, hanem kételen
