Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

Az igazsághoz tartozik, hogy a Szeged visszafoglalására indított hadi vállalkozás valójában vakmerő tett volt, s hogy mégis meglepő részsikereket ért el, az jórészt a hajdúknak köszönhető. A leírásból az is egyértelműen kiderül, hogy a veszedelmet a későbben is gyakran előforduló baj, a zsákmányszerzés, és az ebből bekövetkező a fegyelmezetlenség okozta. Mindenesetre tény, hogy a Nagyvárad-Debrecen tájáról toborzott hajdúk már ekkor rendkívüli harci értékről tettek tanúbizonyságot.

69 Mint ahogyan az sem lehet a véletlen műve, hogy Varkocs Tamás váradi főkapitánynak, bihari főispánnak ötezer hajdút sikerült zsoldba fogadni Lippa megvívására s Losonczi István, Temesvár védője is a Debrecen vidéki hajdúkat szándékozott zsoldba fogadni, s erre az ostrom alatt nagy szükségében eredményre ugyan nem vezető kísérletet is tett, egy felmentő hajdúhadat ugyanis összegyűjtött, de azok a várba már nem tudtak bejutni.

70 Ez viszont nem rajta, s nem is a hajdúkon múlott. Nézzük, mit ír e korszakról az a hajdúkerületi emlékirat, amely az Origó et Status nevet viseli, s amelynek kiadási évét nemrégiben 1821-ben sikerült megállapítani.

71 Maga az emlékirat latin nyelvű, alapvető célja a Hajdúkerület sérelmeinek az orvoslása az országos főhatóságok és a magyar rendek előtt. Ebben az értelemben tehát nem történeti, hanem jogászi munka, de a feudális kor jogtörténeti gyakorlata szerint fontos történeti forrásanyagra támaszkodik. Egyébként ez a munka a magyar hajtó szóból eredezteti a magyar hajdú szavunkat, amely eredeztetés a magyar történetírásban, az általunk említett adatot nem ismerve, közel száz év után hosszas vitákat váltott ki. hadnépet; s ekképpen ide-oda nyargalván szólongatni kezdé a kapitányait, meghagyván nekik, hogy gyűjtsék össze a lovasaikat, akárcsak azokat a katonákat, akik az ö hibájukból futottak szét, s épp a holtakat fosztogatták, mert bizony a pasa észrevette, mi folyik ott, s máris újjáalakítja a seregét, azt is hozzátéve, hogy mivel a törökök java már elesett, könnyűszerrel megsemmisíthetik őket. A kapitányok erre nekiláttak, hogy teljesítik Áldana parancsát, ám a hadnép olyképpen tobzódott a fosztogatásban, hogy meg sem akarta hallani a szavukat, és nem engedelmeskedett se a parancsnokainak, se Áldanának, aki úgyszintén iparkodott összeterelni őket. Sőt mi több, látván, hogy időközben a pasa átformálta a seregét, és megindul egy kicsit előre - ám nem lendült támadásba, s nem is adta semmilyen jelét, hogy rohamra készülne -, a mieink azonmód futásnak eredtek, ki erre, ki arra, úgyhogy nem maradt ott két álló ember se egymás mellett. Midőn Áldana látta ezt, megértette, hogy veszve van minden." I.m. 197/198. V.o. Czimer Károly: A szegedi veszedelem. HK 1891' Uo. és Czimer Károly: Temesvár megvétele. 1551-1552. HK. 1893. évf. Nyakas Miklós: Hajdúkerületi statútumok 1696/8 - 1844 (Studia Oppidorum Haidonicalium X.) Hajdúböszörmény, 2003. 30-31. Első magyar fordítása uo.