Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

Origo et Status című hajdúkerületi emlékirat sorra vévén a hajdúkra vonatkozó országgyűlési végzéseket, a következőket állapítja meg. „A hajdúk név alatt azokat afegyveres embereket értették, nemeseket és nemnemeseket, és különösen a gyalogoskatonákat, akik nem sokkal az áldatlan Mohácsi vereség után az ország minden részéből, amely állva tudott maradni, azzal a céllal gyűltek össze és keltek fel, hogy ne csupán önmagukat és uraikat, de még szomszédaikat is megvédjék az ellennel szemben; így tehát önmagukat előbb fel akarták áldozni a közjóért, de amikor minden szabályzat, irányítás és fegyelem nélkül maradtak, az emberi romlottság mértéke szerint kihágások és különféle gyarlóságok bűnébe estek...". Ezért „az 1557. évi 23. cikkelyben a hajdúk ilyenféle tevékenysége ellen elrendeltetett, hogy a hallatlan gaztettek és méltatlanságok kiirtása érdekében amellett, ami az ilyen emberekről eddig elterjedt, derüljenek ki az azok által elkövetett gonoszságok, a bűnösök kapják meg megérdemelt büntetésüket, sőt, ha az urakról és nemesekről és más tisztekről kitudódik, hogy efféle martalócokat tartottak vagy tartanak, és az ilyen gaztetteket büntetlenül hagyták, akkor, miután ez az információ (a hatóságok) tudomására jutott és igaznak bizonyult, ők is hosszú peres eljárás nélkül, törvényes módon ugyanazzal a büntetéssel lakoljanak, mint amit a gonosztevők kiérdemeltek."

72 2 Az 1557/23. tc. A király vagy helytartója, azokat a hajdúkat, a kik a véghelyekből rablásokat követnek el, vagy a kik a rablásra okot szolgáltatnak megbüntesse. Továbbá a hajdúk dolgára nézve megállapították: 1. § Hogy a hallatlan gonoszságoknak és méltatlanságoknak (a melyeket eddig ezekről az emberekről híreszteltek) a megszüntetésére, a királyi szent felségtől minden vármegye számára megküldött levelek mellett, az ilyen eddig elkövetett gonoszságoknak járjanak végére, hogy hol? tudniillik: a királyi felség avagy mások fekvő jószágain követték-e azokat el? s így azután a gonosztevők méltán bűnhődjenek. 2. § Úgy, hogyha az urak és nemesek vagy más tisztviselők közül valakit, bárki legyen is az, rajta kapnának, hogy 0 felségének eme parancsa ellenére, a várakban vagy egyéb helyeken tolvajokat tartott vagy tartana és az ily tolvajságokat büntetlenül hagyná avagy ilyenekre alkalmat szolgáltatna: a királyi felség vagy a királyi felségnek távollétében a helytartó úr, az ilyeneket magukat is a nyert tájékozás és a dolog valóságának kiderítése után, azonnal és minden hosszú peres eljárás nélkül, törvényesen, azzal a büntetéssel sújtsa, a melyet azok a gonosztevők megérdemeltek volna. 3. § A miképpen, hogy O felsége ennek teljesítését kegyelmesen megígérte. CJH