Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

városokat sem kímélte: Debrecent, ezt a népes és gazdag várost és a környező vidéket, amely már hosszú évek óta adót fizetett a törököknek, a benyomuló tatárok rettenetesen végigrabolták és gyilkolták."

98 Néhány kevésbé fontos várból a katonák még a város ostromának megkezdése előtt Váradra gyülekeztek. Ezek között volt a Gyulához közeli Sarkad vára is, amely egyébként is állandó veszélynek volt kitéve. A vár kapitányát Nagy Lukácsnak, gyalogos katonáinak parancsnokát pedig Angyal Mártonnak hívták. Ezért a fővezérek parancsára átvonultak Váradra, és ott minden katonai kötelességüket dicséretes bátorsággal teljesítették - írja Szamosközy. Ellenállt viszont Várad fölött három mérföldnyire, a Berettyó folyó partján épült Szentjobb vára, amely ekkor már Bocskai birtoka. Védelmezői bátran elűzték azt a néhány főből álló török csapatot, amely felgyújtással fenyegette a várat és a települést. Szamosközy szerint Bocskai István másik vára, Nagykereki is kitarthatott volna, de a várparancsnoka, Araczkay István otthagyta kirablásra a tatároknak. Később, amikor ezért Szatmáron elfogták, felakasztotta magát. Az ellenség kezére jutott volna a Várad fölött két mérföldnyire, a Körös mellett emelkedő Telegd is, hiszen Telegdi Balázs, a vár ura, egész kíséretével együtt elmenekült. Pető Ferenc viszont, a portyázó csoportokból maga mellé vett néhány embert, Zsigmond fejedelem táborából bevonult az elhagyott várba, és ott a török próbálkozásai ellenére hősiesen kitartott.

99 Uo. 156-157. Szamosközy... i.m 162-163. Várad ostroma sorosfordító eseményeiről a következőket írja: „Mikor a török a Királybástyánál megkísérelt roham kudarca után látta, hogy itt nem sokra megy, ...: reményét most a Csonka-bástya lerombolásába vetette. Minden lehetőt végigpróbált, mivel jól tudta, hogy Várad meghódoltatásával mily nagy földterület csatlakozik a török birodalomhoz, és ráadásul tág tér nyílik Erdély elfoglalására is." A bástya aláaknázásába kezdett: „Az akna mindenféle ferde és visszakanyarodó törés után eljutott az alapok legmélyére. Az ostromlottak észlelték a bajt, de nem tudták, mivel hárítsák el. így a török százfontnyi salétromos és kénes puskaport hordatott az üregek belsejébe, és lenvászon gyújtózsinórt helyezett oda, (s) egy szempillantás alatt az egész bástyát nagy területen ledöntötte, és védőinek soraiban is hatalmas pusztítást végzett. Az óriási robbanásra az egész vár megrendült, az emberek a váratlan robajtól és csattanástól megsüketültek, halálra rémültek; körös-körül mindent sűrű füst és izzó hamu borított homályba." „Kétszázezer oszpora jutalmat tűztek ki annak, aki akár a bástyarésen keresztül, akár a falakra felkapaszkodva elsőnek viszi be a várba a hadi zászlót; az összeg felét pedig annak, aki a nyomába lép. A zászló védelmére rendelt válogatott katonaságnak ugyanannyit ígértek, mint a bástyákra felhágó zászlótartóknak."