Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

A törökök sikertelenségéhez hozzájárult az időjárás is, amely a környék vízrajzi, földrajzi viszonyai miatt is nagyban gátolta az ostromlókat. A folyamatos esőzések, az áradások járhatatlanná tették az utakat, s a télbe hajló ősz arra késztette őket, hogy a szerencsétlenül kezdett vállalkozást odahagyva visszavonuljanak. így tehát november másodikán az egész ostrom félbemaradt, az ágyúkat visszavontatták a táborba, málháikat összeszedték, és másnap ugyanazon az úton, amelyen jöttek, visszamentek Belgrádba. Várad 1598-as ostroma meglátásunk szerint fordulópont a dél-bihari síkság életében, s a hajdúság szempontjából is. A településhálózat helyre nem hozható károsodást szenvedett, a lakosság azonban nem pusztult el, más helyekre menekült, fegyverforgatásra alkalmas rétege pedig aktív szerepet vállalva hajdúvá lett, s ennek egyik központja a váradi vár lehetett. Láthattuk, hogy öntevékeny csoportok szerveződtek, ezzel párhuzamosan a császáriak (Basta) is egyre inkább támaszkodtak a hajdúkra. Ez volt a magyarázata annak, hogy 1604 őszén, Bocskai ellenállása kezdetén nem okozott különösebb gondot fegyveresek találása. Örvendi Pál, Bocskai hű embere Nagykereki védelmének megszervezésekor Egri István háromszáz szabadhajdúját nyerte meg, akik az egykor virágzó, de ekkorra már romokban álló Körösér romjai között tanyáztak. Miért itt? Nyilván azért, mert oda valók voltak! Várad ostroma 1598-ban. Középen jól látszik a székesegyház