Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

Mindez természetesen nem akadályozhatta meg a környék tragikus pusztulását. Szamosközy erről közvetlen élmények alapján a következőképpen ír: „Közben a török hadinép közeledtére a háború rémségeitől megdöbbent városi és falusi lakosság tömegei Váradról és a környező vidékekről, ahogy lehetett, összekapkodták és szekerekre rakták holmijaikat, és - kit hova hajtott a félelme - százfelé próbáltak menekülni, minél hamarabb idegenbe távozni. Voltak, akik Szatmár és Kassa felé igyekeztek, bár a németek és a fosztogató katonaság miatt nem éppen biztonságos és veszélytelen úton; mások Erdély felé; ki erre, ki arra, minden vezető és irányító nélkül, úgyhogy a menekülésben senkit sem igazított el sem más, sem a maga okossága. Magukkal hurcolták minden megpróbáltatáson keresztül harcra nem termett családjukat, az öregek és asszonyok magatehetetlen, a sírástól, az úti fáradalmaktól és az éhezéstől kimerült sokaságát. A menekvő népek szánalomra méltó serege minden országutat, hágót és erdőt ellepett. Amikor a portyázó rajtaütésekre könnyen kapható tatárok tudomást szereztek a nagy menekülésről, a nyomukba szegődtek, az utak mentén, a szorosokban és kitérőknél felkutatták a remegő népséget, és mivel azok nem értettek a háborúskodáshoz, nem sejtették a bajt, csak tanácstalanul, vezető nélkül, megfontolatlan félelmüktől hajtva kószáltak, a tatárok csapatostul ütötték vágták, aprították, visszarángatták és nyomorúságos szolgaságba hurcolták őket. Nincsen oly ékesen szóló nyelv, oly tehetség, amely ezeknek az időknek szomorú állapotát kellően el tudná mondani: Mert a közeli várak csekély számú katonaságukkal legfeljebb arra nyújtottak némi reményt, hogy a kóborlók a falaik közé menekülhetnek, de hogy ellenállhatnak, vagy az egész török hadsereg főerejének ostromával szemben sokáig kitarthatnak, arra már nem. Ilyen gyászos és rút közállapotokat, Magyarország e részén ilyen pusztítást történelmünk kezdete óta ritkán látott korábbi század. És amit elmondani keserves, tenni pedig istentelenség: mindez a csapás és még sok egyéb a fejedelmek őrjöngése, a nép vezetőinek szájtátása és rút gyávasága folytán következett be." Egy ténylegesen megtörtént esetet is ismertet: „Az ország egyetemes pusztulása az egyének szenvedéseit is kellőképpen érzékeltetheti. Szabó (Sartor) György, Várad főbírája, miközben Erdély felé tartott családjával és néhány emberével, estefelé, hogy az út fáradalmait rövid pihenéssel enyhítse, egy vlah pap házába tért be. Itt egyszerre csak nagy csomó török fogta őket körül; az ostromlottak puskagolyókkal sokáig visszaverték ugyan az erőszakos támadókat, de a szörnyű ellenség végül is tüzes csóvát vetett a házra, és így valamennyien ott égtek. A barbár kegyetlenség a szövetséges