Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
harckészültségben tartani Bihar vármegyének és Várad városának a katonaságát is. A hatáskörébe utalt fegyveresek összlétszáma mintegy háromezer katona volt, de ezt szükség esetén különböző kontingensek mozgósításával, illetve zsoldba fogadásával jelentékenyen növelni lehetett. Szigorú fejedelmi utasítás rendelte el „minden hozzánk tartozóknak lovagoknak és gyalogoknak a várban városban lakozóknak hadnagyoknak, bíráknak, közönséggel pedig mindenkinek", hogy a főkapitánynak minden időben készségesen engedelmeskedjenek. Akkor is, ha az mustrát - hadiszemlét - rendel el a fegyverfogásra kötelezetteknek, vagy ha a hadizsákmány elosztásáról rendelkezik. Ám neki kellett gondoskodni arról is, hogy nem csak Váradon, de az ahhoz tartozó más várakban is mindenkor legyen legalább fél esztendőre való élelmiszertartalék, s kötelmei közé tartozott a nyugati irányú hírszerzés és kémelhárítás megszervezése is. 94 Saját váraival - Nagykereki, Szentjobb, Sólyomkő - igazán tekintélyes katonaság felett rendelkezett. Ez a tisztség azonban nem csupán katonai teendőket rótt a viselőjére. Bihar vármegye főispánjaként ő szolgáltatott igazságot peres ügyekben s neki kellett biztosítania a törvényességet az egész vármegye területén. Rendkívüli hatalom összepontosult tehát kezében, hiszen tisztnél fogva az ország főméltósága is. A katonai-gazdasági ügyek mellett ráhatással volt vallási kérdésekre is, hiszen a kor felfogása szerint a kettő összefüggött. Ebből adódott, hogy a katolikus Zsigmond fejedelem szigorúan lelkére kötötte a kálvinista Bocskainak, hogy „a katholikus keresztényeket az ő helyekben, helyzetekben, amelyekben most vadnak megtartsa, mindenek ellen megoltalmazza". Ez utóbbi nem volt könnyű feladat, a vár őrsége ugyanis gyakorlatilag tisztán református. 95 Ugyanakkor gondoskodjon a fejedelmet illető jövedelmek behajtatásáról. Kitűnő végvári katonák állottak rendelkezésére. Többek között például olyan képzett vicekapitány, mint Király György, akire bízvást számíthatott. Arról, hogy hogyan élt az első időkben Váradon, érdekes epizód maradt fenn Nagy László: Egy szablyás magyar úr Genfben. Hajdúböszörmény, 2000. 51. Zsigmond a végvári katonák valláshoz való ragaszkodását, s a katonaság lelkületét is teljesen félreértve a következőket írta a váradiaknak: „Hitigazítás nem a ti dolgotok, hagyjatok békét annak... Te pedig Király György uram felnyisd a szemedet, meglásd mit cselekszel, ki előttök vagy szolgáló rendnek, szájokon tartsd őket, mert valaki lészen kezdője [t.i. az ellenszegülésnek] vagy kapitány vagy lovász vagy pap vagy secularis [világi], egy istráng szálat [t.i. akasztókötelet] meg nem kíméllek tőle. Nem paraszt emberhez illik a hitigazítás, sem vargához, sem szűcshöz sem protestátióval való fenyegetés egy pár bestye áruló kurvafiához !"Boldog Várad (szerk. Bálint István János) Bp. 1990. 171.
