Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
katonaréteghez tartozott, s nem is akármilyen megbecsültséggel, akiknek sok kapcsolata lehetett a hajdúsággal. Az adat olyan szempontból is érdekes, hogy az ügyet a fejedelem Bocskai István hatáskörébe utalta. így a környékre vonatkozó ismereteiről, az egyes kiváltságolt területekre vonatkozó tudásáról, katonáihoz való viszonyáról újabb adattal lettünk gazdagabbak. Ezt és ehhez hasonló kiváltságok ismeretét felhasználhatta a hajdúság jutalmazásánál, de Kismarja kiváltságolásánál is. 93 Annál is inkább, mert Báthory Kristóf fentebb hivatkozott, s 1579-ben kelt kiváltságolása a Bocskai-birtokokra vonatkozóan rendkívüli módon hasonlított a most ismertetettre. Ebben az összefüggésben ez azért is érdekes, mert újabb adalékot nyerhettünk Báthory Kristóf társadalompolitikáját illetően, amely azért is fontos, mert Bocskai az ekkor nyert tapasztalatokat nem hagyhatta figyelmen kívül a hajdú kiváltságolások megalkotásakor sem. Természetesen az ilyen, és ehhez hasonló mentességek megszerzése a földesúrnak legalább annyira érdekében állott, s legalább annyira hasznára volt, mint a rajta élő jobbágynépességnek, mindez azonban nem változtat azon, hogy a lokális mentességek és kiváltságolások iránti igény benne volt a kor levegőjében. A harmincöt esztendős Bocskai István egyébként 1592. május elsején vette kézhez a kinevező okiratát a váradi főkapitányságra a gyulafehérvári fejedelmi palotában. E szerint felelős azért „hogy a várnak és az helynek 1. i. a városnak - semmi fogyatkozása ne essék", ezért annak őrzésére és oltalmazására „ő maga éjjel-nappal reá vigyázzon és teljes erejét tehetségét annak őrzésére és megtartására fordítsa" s úgy távozzon el onnan „hogy arra való gondviselésének szünete lehetne." Váradi főkapitányi kötelmei közé tartozott, hogy a vár őrségét készületben tartsa, hogy „minden időben és szükséghez képest valahol kívántatik az szolgálatra elegen lehessenek." A korábbi fejedelmi rendelkezések értelmében parancsnoksága alá tartozott Zsáka, Bajom, Sarkad és Bély várak helyőrsége és neki kellett állandó 8 tagból álló vezérkarral szétosztotta a bástyák védelmét, melyek mindegyike külön kapitányt kapott. Ezek Veér György, Nagy Ferencz, Tisza István, Boldvay Gergely, Stépan Ferencz; a kapu fölött Komáromy Ferenc őrködött. Deák Farkas: Nagyvárad elvesztése 1660-ban. Bp. 1877. pp. 109-118. [Értekezések a történeti tudományok köréből VII. 1.] Varga Gyula: Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai. Debrecen, 2004. 495. (Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága). Sajnálatos betűhiba miatt ott az 1559-es évszám szerepel. A szerző úgy gondolja, hogy a Bocskaibirtokok eme kiváltságolása példa lehetett a kismarjai adománylevél megszerkesztésekor és a hajdú kiváltságolásoknál is.
