Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
A levélnek több tanulsága van! Nevezetesen, hogy a négy falut a Báthoryak valamilyen közös kiváltságolásban részesítették. Valamennyi falu 1594-ben még valóságos település volt, de nemsokára eltűntek a falvak sorából. Valamennyi település, mint pusztabirtok, Szalonta hajdúváros tulajdonába (bérletébe) került. Kéza 1552-ben közepes nagyságú település lehetett, a váradi püspökségnek volt itt hét és fél portája. Színmagyar település. Ma puszta Mezőgyántól délkeletre. Barmod falut 1273-ban a váradi püspökség tatárjárás előtti birtokai között sorolják fel. Lélekszáma tekintélyes, határa vízjárásos, mocsaras. Magyar falu, a 16. század végén észlelhető román beszivárgással. Kötegyántól északkeletre keresendő. Szil 1374-ben bukkan csak fel. Vízjárásos, erdős vidéken települt, magyar község. Ma puszta Méhkerék és Nagyszalonta közt. Kölesér a megye síkvidéki részének legnagyobb települése volt, egyházi és közigazgatási központ, a középkor végén a váradi káptalan birtoka. A szalontai kiváltságlevél szavai szerint a már elpusztult település romjai között tanyázó háromszáz szabadhajdú itt állt be Bocskai szolgálatára, s védte meg sikeresen Nagykerekit. 91 Külön érdekesség, hogy ezek szerint Bocskai egy már valamilyen kiváltságolásban részesített területet adományozott 1606-ban a hajdúknak. S e különleges helyzetnek a betartatása váradi főkapitány korában kötelessége volt. Külön figyelmet érdemel a megadományozott Stefán István személye. 92 Neve jórészt ismeretlennek mondható, de az bizonyos, hogy ahhoz a végvári 91 Jakó Zs. i.m. 204, 284/285, 278, 357. " Szamosközy munkájában Várad 1598-as ostromakor az általunk keresett Stepán Istvánt is említi, a következőképpen: „Külön említést érdemel Stepán István Erzsébet nevű szolgálója, ez a rettenthetetlen amazon, aki a férfiak közül is a legbátrabbak dolgára vállalkozván, dicső példát adott a többi asszonynak. Karddal az oldalán, lándzsával a kezében, egy döféssel két törököt szúrt át a bástya fokán, majd letaszította őket, másokat pedig súlyos sebekkel űzött el." (Szamosközy István: Erdély története (1598-1599, 1603) Magyar Helikon, Bp.,1977.) A családról Nagy Iván a következőket tudja: „Stépán család. (N.-Váradi) Bihar és Zemplin megyei birtokos nemes család. Állítólag Brankovics György egyik fiának Stépánnak, ki 1467-ben élt, volnának utódai; azonban ezen állítás igazol hatását nem ismerjük. Bizonyos, hogy a XVII. század közepén már Bihar megyében virágzott. Stépán Ferencz 1646-ban Tokaj várában kapitány volt, neje állítólag Ráskay Zsuzsanna, fia Stépán Ferencz Rákóczy híve, N.-Váradon lakott 1660-ban, neje Teleky Anna, T. Mihály huga volt. Úgy látszik, ennek nővére Erzsébet Toldalagi Jánosné volt. Jelenleg birtokos a család Stépán István személyében Bihar megyében Less, Pósa, Sarján és Mindszent helységekben." (Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest 1857 - 1868. X. k.) Várad 1660-as ostromakor a tényleges parancsnokság Balogh Máté alkapitányra hárult, aki a melléje rendelt
