Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
Érmihályfalváig, másfelől Belényesig kalandoztak. Sarkad már 1571-ben behódolt. 1583-ban Madarászt, 1586-ban Bélfenyért és Kötegyánt rabolták ki. A török hódoltság így a bihari síkon érte el a végpontját, s éppen ezért ez a terület volt leginkább kitéve a török dúlásoknak. Csupán a Berettyó vonalán túl elterülő falvak menekültek meg a török martalócoktól 88 Mindez nyilván gyengíthette a vármegye népesség megtartó erejét, de az igazán visszafordíthatatlannak bizonyuló pusztulás 1591 után érte területünket. Ennek nagyságrendjét a következő, kutatásaink közt előkerült adattal érzékeltetjük. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1594-ben levében kérte Bocskai Istvánt, váradi főkapitányt, Bihar vármegye főispánját, kedves bátyját, 89 hogy Kéza falut, amelyet apja, Báthory Kristóf Stepan Istvánnak adományozott, mentesítse az adó alól. 90 Ennek előzménye az volt, hogy a nevezett falu Szillel, Barmo(d)dal, Körösérrel együtt Báthory Kristóf váradi házához tartozott, s az adót valamilyen megegyezés alapján közösen fizették. Ez az engedmény a kiváltságnak valamilyen formája volt, amelyet azonban Kéza eladományozása után a másik három nem akarta tovább közösnek tudni, azaz Kéza falut a kedvezményből kirekesztették. Báthory viszont Stepan István kérésére elrendelte, hogy az adónak „communis ususában" (közös gyakorlatában) Kéza falu továbbra is megmaradjon, s ennek betartatását Bocskai Istvánra bízta. Márki Sándor: Sarkad története. Budapest 1877. (1-189.) A levél címzése Spectabili et Magnifico domino Stephano Bochkay de Kismaria Consiliario ac Capitaneo arcis nostris Waradiensis nec non Comity Comitatus Bihariensi nec non fratri nobis honorandi Báthory Zsigmond Bocskai Istvánnak. Gyulafehérvár, 1594. febr. 18. MOL EL Fase. C. No. 184. Rep. 33. > : ) M ' Wl^'ííJiWW' H M- Q¥<ï**f to «>•< !> ACL r Báthory Zsigmond Bocskai Istvánnak Kéza kiváltságolása ügyében. A boríték címzése a fejedelem gyűrűspecsétjével. 1594.
