Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
Az Alföld peremvidékének érintett tájait vizsgálva feltűnő, hogy azok pontosan egyeznek a magyar bortermelés akkoii legfontosabb termelőterületeivel. A Szerémség a Mohács előtti Magyarország messze földön híres bortermő tája volt. Tolna környéke, Heves megye, az abaúji és zempléni hegyek, az Aradtól Lippáig húzódó hegyek-dombok, mind-mind bőven termettek szőlőt. A bihari Érmellék megyénk szempontjából húzza alá ezt az egyezést. A Dózsa György parasztháborújának monográfusa úgy látja, hogy az 1514. évi parasztháború pontosan azokat a területeket érintette, amelyeken a paraszti árutermelés virágzott. Összekapcsolva ezt a vezetőkről és résztvevőkről tudottakkal, bizonyosak lehetünk abban, hogy a felkelés, bár tömegeit tekintve kifejezte a magyar jobbágytársadalom egészének elégedetlenségét saját helyzetével és az utóbbi évtizedek változásaival, elsősorban ajobbágyság erősödő, a gazdasági és társadalmi életben előrelépni vágyó és tudó elemeihez kötődött. Elsődleges hordozói a mezővárosok parasztpolgárai, aktív árutermelést folytató elemei. Hozzátehetjük, hogy ezeken a területeken jelentős számú, a hagyományos feudális fogalomba nehezen illeszthető népesség is élt, amely vagy a nemesi szabadság val amily en fokán állónak tudta magát, vagy egyéb módon volt kiváltságolt. Itt csak utalhatunk a közeli Kunságra, amelynek népessége bizonyíthatóan jelentős szerepet játszott a hajdúság kialakulásában is. Általában megfogalmazhatjuk, hogy a középkori „libertás" valamilyen szintjén állók s magukat, kiváltságaikat, „libertásukat" veszélyben érzők könnyen sodródtak a felkelés oldalára. Biharban a parasztháború első valódi ütközete Nagyvárad közelében zajlott le, s a felkelők győzelmével végződött. A csata után a keresztesek ereje megsokszorozódott. A szegényes források ellenére, a tényeket mégis nagyjából tisztázni lehet. A nagy kiterjedésű megye déli vidékein Kölesér vált a megmozdulások egyik központjává, tehát a fentebb jellemzett kisnemesi területünk. A váradi püspökség birtokában levő, vámmal is rendelkező, virágzó kis mezőváros lakossága „a király és a Szent Korona iránti hűségről megfeledkezve, Székely Györgyhöz állt, a király és az ország nyilvános ellenségéhez, aki a keresztesek kapitányának nevezi magát, és ezen György nevében sok istentelen rosszat, öldöklést, rablást .s más gonoszságokat mívelt". Vezetőjük Mihály nevű papjuk volt. A közeli Szalontán a Toldiak a következő esztendőben kénytelenek voltak új adományleveleket kérni a falujukra, s ezért feltételezhető, hogy ott is történhettek események, jelesen oklevélégetések.
