Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
népcsoportot beemeltek, integráltak az ország természetes szövetébe, s ez által véglegesen biztosították annak fennmaradását, megnyitván előttük az utat a szabadparaszti fejlődés előtt. E tény történelmi jelentőségén az sem változtat, hogy - amint utaltunk rá - Bocskai István előtt más lehetőség nem is nagyon mutatkozott. Bizonyos jelek viszont arra utalnak, hogy az erdélyi fejedelem minden tényezőt mérlegelve nagyon is tudatosan cselekedett, amikor a hajdúság letelepítése mellett döntött, amelyben közrejátszott a székely szabadság és a székelység katonai szerepének ismerete és elismerése, illetve annak a ténynek a felismerése, hogy pontosan ebben a tájegységben a magyar végvárrendszer hiányos, foghíjas volt, amelynek pótlására a fegyverforgató hajdúk telepeit szánta. Végrendeletéből ez egyértelműen kiderül. Bocskai korponai és kassai kiváltságlevele értelmében Szabolcs vármegye területére mintegy 10 000 hajdúvitéz telepedhetett le nagyjából a mai hajdúvárosok területére. Meg kell itt említenünk, hogy Bocskai István kiváltságolása volt Nagyszalonta is, amely azonban Bihar megyében lévén, sorsa merőben másként alakult, mint szabolcsi társaié. BIHAR ÉS A HAJDÚSÁG A Bocskai-szabadságharcnál, a hajdúság szerepének taglalásánál, a bihari hajdúság kérdéskörét tárgyalva fontos tudnunk, hogy a hajdúság kialakulásban milyen szerepet játszott tájegységünk. Egészen pontosan, véletlen müve-e, hogy Bocskai és a hajdúság, itt, e tájon talált egymásra? Az utóbbi évtizedek, egy évszázad kutatásai a Bocskai kori hajdúság történetének számos, korábban homályos kérdését tisztázták. így mindenekelőtt azt, hogy a Bocskai-kori hajdúság etnikai összetételét illetően ma már tisztán látunk, a kérdéskört megoldottnak mondhatjuk. Míg Takács Sándor még többségükben délszlávoknak 4 " 1 vélte őket, ma már tudjuk, hogy csekély kivételtől eltekintve magyarok és református vallásúak voltak. Ugyanakkor biztos tény, hogy a hajdúság soraiban mindvégig kimutatható egy ,,rácz"-nak mondott réteg, amely eredete kétségtelenül a Balkán fele mutat. Számos jel utal ugyanakkor arra, hogy ez a csoport már a 17. század elejére jórészt Takáts Sándor: Hajdú ( Nyelvtudományi Közlemények, 1900. 348-350.p.) / Takáts Sándor: Hajdú, haramia és martalóc. (Akadémiai Értesítő, 1908. 320-333.p.) Takáts Sándor: .A magyar gyalogság megalakulása. Bp, 1908. Takáts Sándor: Régi pásztornépünk élete (In: Rajzok a török világból ) Bp. 1915. - 259-354.p.
