Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem

1820-tól kezdve az Arad, Békés, Bihar vármegyék és a Nagykunság több ilyen munkálatot hajtott végre; védőtöltéseket emeltek, csatornákat húztak, sőt egy-két átvágást is készítettek. Ezek a munkák azonban minden összefüggést nélkülöztek, sok részük később fölöslegessé is vált, s általában a feladat nagyságához mérten csekély hatásúak voltak. Legnevezetesebb az ekkor végzett munkálatok közül a Fehér-Körös folyó Arad vármegyei részének 49 átvágással történt megrövidítése Butyintól Gyuláig. Mivel az árvízrendezés, mint országosan, itt is a vízimolnárok érdekeivel ütközött, ezt megoldandó kiásták ugyanezen végpontok közt fekvő, 117 km. hosszú, József-nádorról elnevezett u.n. malom-csatornát, melyet Butyinnál a folyam medrébe épített osztómű táplált, s melynek mentén a kivezetett víz 13 malA Kalló beömlése a Berettyóba Csiff pusztánál. 19. szd. második fele. mot hajtott. Az átmetszések a víz gyorsabb levonulása miatt rendkívül súlyosbították Békés vármegye helyzetét, főleg Gyula városáét, Ennek enyhítésére ugyan Békés is létesített néhány átvágást, azonban hatásuk alig volt érezhető. Széchenyi István gróf 1846-ban intézkedéseket tett ugyan egy egységes szabályozási terv kidolgozására, s Gyulán egy központi hivatal felállítására, de a közbejött politikai események már nem engedtek időt ennek megvalósítására. Széchenyi kezdeményezése az 1850-es években érett be. 1852-54 között hat ármentesítési társulat is alakult, de az erők így szétforgácsolódtak, s egységes terv sem volt. Az 1855-ben bekövetkezett nagy árvíz pusztítása meg-