Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Várad két ostroma közt 1660-1692

dális magyar uralkodó osztály, amelynek tagjai jórészt a végvárak tiszti állományát is adták. Elsősorban a hódoltságbeli birtokaikról befolyó jövedelmek miatt. Ebből a szempontból rendkívül érdekes az a levél, amelyet 1667ben írt Vér Mihály kallói vicekapitány a „vég Gyula várában lakozó bég zádé"-nak, mint „nekem szomszéd ur barátomnak ü kegyelmének". Ebben a kallói vicekapitány vázolta saját érdekeltségét a török hódoltságban. E szerint „nekem is vadnak oly jobbágyim, az kik az egy tallérnál többet nem adnak, de azok oly messze vadnak, hogy az katona s gyalog nehezen ér reája". Ezzel szemben - mint írta - vannak „ismét olyanok is ihon csak a váradi szancsákságban is, az kikkel igy alkuttam s az török ur is ugy engedte s akarja, hogy inkább az falu megmaradjon, hogy fele dézma az török urnák jár, fele is még nékem..."

532 Éppen ezért kérte a gyulai törököt, hogy az ottani érdekeltségeit továbbra is kezelje úgy, mint amikor Várad még magyar kézen volt, mert hogy „tellyességgel oda legyen, az nem lehet...". Vér Mihály esetében a vármegyei köznemes és a végvári kapitány ugyanaz a személy volt, saját érdekeit tehát közvetlenül érvényesíthette. Kézenfekvő tehát, hogy a végvárak kapitányai rendszeresen vállaltak megbízatásokat a vármegyei nemességtől, hogy hódoltságbeli érdekeit érvényesítsék. így például a kallói vicekapitány, a fent említett Vér Mihály is, 1668-ban engedélyt kért Csáky Ferenc kassai főkapitánytól arra, hogy Bánffi Gábornak Egyeken lakó, Cseppentő Pál nevü jobbágyát felhozza, s rendet teremtsen a mezőszentmiklósi Földje körül, mert azt „hatalmasul élik". Ugyancsak a kallói vicekapitányhoz fordult Rhédei Lászlóné Borsi Ágnes asszony, hogy három jobbágyát hozza fel neki Kolbászról (Nagykunság). Ezekben a vállalkozásokban érdekeltté tették a kassai főkapitányt is, a katonaság segítségét kérő nemesek ugyanis gyakran ajándékokkal kedveskedtek Kassára is. így például Rhédeiné „tiz jó Marhát igírt", ha a főkapitány segíti őt három szökött jobbágya visszaszerzésében.

533 Ezek a „hivatalos" vállalkozások óhatatlanul együtt jártak a végváriak hódoltságbeli kilengéseivel, úgyannyira, hogy az adóztató, jobbágyvisszaszerző, földesúri jogokat érvényesítő portyázásokat nem is lehet mereven elválasztani a sarcoltató, nyíltan zsákmányszerző akcióktól. Talán ez is magyarázza azt, hogy egyes főurak, köznemesek, végvári tisztek ez utóbbiakban anyagilag is érdekeltek voltak. Ilyen volt például Balassa Imre, akire 12 TMKÁO. IV. (Pest, 1870) 387-388. A falvak nevei tételesen felsorolva. 13 Vér Mihály kallói vicekapitány Csáky Ferenchez. Kassa, 1668. jan. 28. MOL. Csáky család központi levéltára. P. 71. F. 265. 119. cs.