Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Várad két ostroma közt 1660-1692
Bihar vármegye panasza több szempontból is igen érdekes! Bár a listában valóban döntően Bihar megyei helységek szerepelnek, szép számmal kerülnek elő Békés, Csongrád, sőt (egy ízben) Pest megyei helységek is. Mindez újabb bizonyítékát adja annak, hogy az erdélyiek hódoltató tevékenysége korántsem állt meg a tulajdonképpeni Bihar megye határainál, hanem mélyen benyúlt a török hódoltság belsejébe. Ennek oka az lehetett, hogy a fejedelemség virágkorában is mindig voltak mélyen hódoltsági érdekeltségek, sőt láthattunk birtok eladományozásra is példákat. Erről a változott helyzetben sem akartak lemondani. A hódoltságbeli kóborlásokban, fosztogatásokban elsősorban a felsőmagyarországi végvárak (Szendrő, Ónod, Diósgyőr, Tokaj, Kalló, Szatmár) katonasága vett részt, de abban más várak katonasága - elsősorban a nógrádiak (Fülek, Szécsény) is érdekelve volt. Gyakran több végvár katonái álltak össze egy kompániába. Nem maradtak tétlenek a szabolcsi hajdúvárosok sem, amelyek ebben az időben a kassai főkapitányság alá tartozván, tulajdonképpen a végvárrendszer tartozékai voltak. Elsősorban a szoboszlóiakra esett itt panasz - ők a hódoltság peremén laktak - de más forrásból is tudjuk, hogy ebben a böszörményiek is érdekeltek voltak. így például a kabaiak nemcsak a szoboszlóiakra panaszkodtak háromszáz marha elhajtása miatt, hanem a böszörményi Nagy Istvánra is, aki ebben az időben a hajdúváros kapitánya volt. 521 Külön figyelmet érdemel a kevésbé ismert Ibrány katonaságának különösen aktív tevékenysége, amely talán a szokásosnál is rosszabb fizetetlenséggel magyarázható. Egyelőre nem tudjuk megmagyarázni az újvárosiak szereplését, lehetséges, hogy ebben az időben itt hajdúk is laktak, mindenesetre egy 1690-ből származó pecsétnyomó a települést Nemes B.Újváros-nak mondja, s címerképe is hasonlatos hajdúvárosok címereivel. 5220 Tárgyunk szempontjából a fentiekhez azt tehetjük még hozzá, hogy a panasszal élő bihari helységek között szép számmal voltak egykoron hajdú joggal élők, amely azt bizonyítja, hogy Várad eleste után a bihari kishajdú városok jelentős részében az élet tovább folyt, nyilván a korábban kialakult rend szerint. Katonai szolgálatra az erdélyiek nem tartottak, mert nem is tartKandra K. i. m. 702. Nyakas Miklós: A Hajdúsági Múzeum helytörténeti gyűjteménye. I. Pecsétnyomók és fémbélyegzök. In. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III,, (szerk. Nyakas Miklós) Hajdúböszörmény, 1977/78. 179.
