Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Várad két ostroma közt 1660-1692
VÁRAD KÉT OSTROMA KÖZT 1660-1692 Várad eleste (1660) maga után vonta a kisebb bihari várak (Szentjób, Sólyomkő, Papmező) török kézre kerültét is, s ez mintegy új hatalmi viszonyt teremtett a magyar királyság; az erdélyi fejedelemség és a török birodalom között. 491 A török megerősítette Szalontát is, Sarkadot ugyan elfoglalta, de nem tartott benne őrséget. Várad kézre kerültekor (1692) ugyanis a váradi törökök kikötötték, hogy szalontai palánkból is bántatlanul elvonulhatnak az azt védő katonák. 492 A gyors egymásutánban következő fejedelemváltások (Rhédei Ferenc 1657/58; II. Rákóczy György - 1658; Barcsai Ákos -1658/1660; II. Rákóczy György - 1659/1660; Kemény János- 1661/62; majd pedig Apafi Mihály 1661-től) a fejedelemség nemzetközi tekintélyét nagyban aláásták, s egyben meggyengítették tényleges cselekvési helyzetét is. 493 Igaz ugyan, hogy Várad hősies védekezésének 1660 augusztusában párját ritkítóan kedvező megadási feltételek voltak a közvetlen következményei 494 , így pl. többek között Ali pasa megígérte, hogy „Várad és ahoz tartozó jószágokon kívül, semminemű több várak, kastélyok el nem vétetnek", de mindezt a török nem tartotta be, hanem Piri basa defterére hivatkozva példátlan hódoltatási akcióba fogott. Apafi Mihály fejedelem 1664-ben keserűen panaszolta fel a szultánnak írt levélben, hogy noha „annak utánna Ali pasa ő nagysága Váradot egy néhány tartományival tőlünk elvötte ... hatalmasságod áldott fejére s az szent Mahumet prófétára megesküdt, hogy az Váradhoz való jószágokon kívül semmit az muzulmán nemzet soha el nem foglal... Ezzel szemben az váradi vitézek Erdélyországnak felét elrabolták, pusztították, foglalták, ma is az szegény embereket fenyegetik, üldözik, kergetik..." 495 . 1 Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből = BMÉ IV-V. 1986. 181-190. p. 2 Ványi Ferenc: Nagyvárad visszafoglalássá a töröktől 1692-ben. Hadtört. Közi. 1917. 317-319. Szalonta mellett Papmezőt említik még. 3 E kérdéskörről újabban lásd pl. R VárkonyiÁgnes: Erdélyi változások (Bp. 1984) 11-51. 4 A megadás feltételei TMKÁO III. 486-488. 5 Apafi a szultánnak. Váradgyai tábor. 1664. jún. 28. TMKÁO IV. 129-130.
