Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

le. Félegyháza például Albesy Zolyomy Miklóstól

475

, „nagy és kiváltképpen való Bizonyos oktúl", szerezte meg Bihar Vármegyében lévő Kerekegyháza és Gyapoli pusztákat, annak teljes földesúri jogával, „Ezer magyari forintokban". Igaz, a helyzet különleges volt, Zólyomi kényszerhelyzetben cselekedett, de a „félegyházi szomszéd jo Akarok" erre hajlandóságot mutattak, s bizonyára nem ok nélkül.

476 A hajdúvárosok mindenütt fejlett határhasználati rendet dolgoztak ki. A szabolcsi hajdúvárosok esetében megfigyelhettük, hogy jól elhatárolható különbséget tettek az adományozott és a szerzett (bérelt, zálogosított) pusztabirtokok közt. A határhasználatnak a bihari hajdúvárosok esetében változatos formái alakultak ki, amelyeket a kor általános fejlettsége mellett a haszMarhahajcsárok a 17. szd. végén nálandó föld milyensége, minősége, a település társadalomszerkezete és a tulajdonviszonyok alakítottak. Nem az I. Rákóczy György alatt 1633-ban notáztatott, elfogatott és Kővárba zárt, s 1649ben, fogságban meghalt Zólyomi Miklósról van szó, hanem fiáról, a család utolsó sarjáról. Hunyadvár ura, Zaránd főispánja, apja jellemének és balsorsának örököse volt. 1658-ban Barcsay Ákos részére állott, Kemény elől Husztra futott, s akkor (1661.) Ali török szerdár fejedelemséget ajánlott neki, de nem fogadta el. Apafy alatt (1662-ben) mint Kemény volt híve, Fogarasban raboskodott javait elvesztette. Kiszabadulása után (1664.), jószágait visszakövetelte, majd Törökországba, a portára futott. E tettéért még újra birtokvesztésre ítélték (1670.) Törökországban halt meg. Nagy Iván i.m. MOL EL Fasc I. Nro 437. Rep. 33.