Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
A határhasználatra vonatkozó értékelhető adatok elsősorban az állattartás köréből kerültek elő, nem véletlenül. A szalontaiak a madarasiakkal Vér Mihály közbejöttével, aki „Neömeös Bihar Wármegyenek egyik Vice Ispania" volt s egyben érintett birtokos, állapodtak meg bizonyos, az állattartással összefüggő mezei kártételekről. A tilalmas és nyomás földek említése kialakult határhasználati rendre utal. A megállapodás szabályozza, hogy a határban okozott károkért milyen jószág után, milyen eseményért, mennyi kártérítést kell adni. 477 „Annak fölette mi kar lészen, azt megh beöczultessek s megh fizessek", állapodtak meg. Érdekes adat került elő Mezősas vonatkozásában. A legeltetés ügyében itt többféle érdeket kellett egyeztetni, s a megállapodást a váradi kapitány közbenjárásával kötötték. A Váradon lakó Pongrácz Gergelynek a nyéstai határban birtokrésze volt, s erre a területre, az ún, „szabad nyomásföldekre" megengedte a sasiaknak marhát hajtani, amelyet csak ökörlegelőnek engedélyezett. Kikötötte, hogy oda „Ökör féle Marhájokon kívül Semmi féle Marhájokat azon a határon jártatni szabad ne légyen." Ebben az esetben is feltétel volt, hogy „az Ökör féle Marhák között peniglen harmadfű, s azon felül való marhát Szabados Légyen néki rajta jártatni, de Tavalyit, s annál alább valót nem szabad." Idegen marhák befogadását is tilalmazták, s annak megsértését a helyben szokásos módon büntették. Az ügy fontosságát jelzi Ibrányi Mihály váradi kapitány, „Böjti Benedek, azon Várának fü Porkolábja, Virginás István Fiscalis Directora", jelenléte egyfelől, s hogy a megállapodást másfelől Sas hajdúváros vezetése „Nemzetes Dede János, Sassi Hadnagy, és Kovács István ugyan Sasson Lakó Tanácsbéli ember, magok, és az egész Sassi Vitézek képekben" kötötték. 478 Ibrányi Mihály, Böjti Benedek és Virginás István úgy is jelen voltak, mint „az ide aláb megírt dologban köz Bírák, és Arbiterek". A hajdúvárosok más jellegű gazdasági tevékenységben is érdekeltek voltak. A vámok felállítása iránti vonzalmuk bizonnyal bevételük növelésével, a vámkedvezmények iránti törekvésük pedig elsősorban a marhakereskedelemmel állhatott összefüggésben Pl. „Hogi ha falkas Disznó mint volna, vagi tiz vagi tizenhat szám lenne, minden ket disznotul egi wegi pinz, s egy malaczoktul, meli Süldőknek neveztetnek, ezeknek is egi egi pénz." MOL EL Fasc. A No. 47.Rep. 33. MOL EL Fasc. K. No. 45. Rep. 33. Az irat Nesta pusztával kapcsolatos per része.
