Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

nélkül a hajdúvárosok kapitányai, hadnagyai, vagy bármely rendű lakosa „török közé menni, küldözni, irogatni, gyűléseket magok között hirdetni" ne merészeljenek, mert ebben az esetben, akit ezen érnek, azokat „Váradra bévihessék és olyanokat a váradi kapitány halállal büntethesse". A fentieken túl akármi változást akarnak, az csak a fejedelem és az országgyűlés) tudtával történhessen, és a magánszemélyek leveleit is, amely az országra és a fejedelemre tartozik, „a fejedelmeknek vagy váradi kapitányoknak béküldözni tartozzanak sub poena eadem." A negyedik articulus nemes személyekhez illően biztosította a birtokszerzés szabadságát, azokra területekre is, amelyek előtte a vármegyéhez volt tagolva, ezt viszont törvényesen tegyék, amelynél mérvadó az ország törvénye, a statútumok betartása. Ebben az esetben az igazságot „a nemes vármegye és tábla" szolgáltassa. A törvénytelen fogvatartások dolgában is az ország törvénye legyen a mérvadó, s „a hajdú vitézek is az ország közönséges constitutiójához tartsák magokat". A fellebbezési fórum a váradi főkapitány hadi széke legyen, törvény szerinti ún. rövid eljárás és a végrehajtás is. Nincs arról tehát szó, hogy a bíráskodási jogot megvonták volna a hajdúvárosoktól, ennek pontosan az ellenkezője áll. Nemesi jogkörrel intézkedhettek határaikon belül, ezen kívül eső dolgokban pedig a váradi főkapitány alá tartoztak, aki egyben a nemesi vármegye főispánja is, s aki egyúttal a megye többi nemesének is a bírája. A fellebbezési fórum természetesen a vármegye, illetve a váradi főkapitány volt. A negyedik articulus az egyik legkényesebb pontot érintette, a jobbágyok befogadását. Általában tilalmazta azt, hogy Erdélyből való jobbágyokat soraikba befogadjanak, s ha ilyen mégis történne, akkor arra vonatkozóan az 1648. évi törvény értelmében kell eljárni. A büntetési tétel ebben az esetben 200 forint. Ennek lényege a következő: Ha nemes ember saját jobbágyát követelné a hajdúvárosokon, az először a váradi fő- és vicekapitányhoz forduljon, ahol erre engedélyt szerezzen. A váradi várban szombatonként tartott hadiszéken két esküdt (assessor) kérésére ki megyén az adott városba, ahol a két assessor a város kapitányát kikérdezi, aki tartozik összehívni a tanácsot, s ott kell bizonyítani, hogy a hajdúváros lakói közül ki jobbágy, ki nem. Ha a nemes be tudja igazságát bizonyítani, jobbágyát viheti. Ha ezt a város megakadályozza, a váradi vár hadiszéke szolgáltat igazságot. A fejedelem, a váradi kapitány szempontjából kulcskérdés volt a hajdúvárosok kapitányának személye. Ennek kinevezéséhez, vagy legalábbis jóvá-