Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
hagyásához mereven ragaszkodtak. Tanulságos ebből a szempontból az, ahogyan ezzel kapcsolatban Bethlen Gábor vélekedett. Rhédey Ferencnek írja a következőket: ,Az hajdú várasokon kapitánt, hadnagyot fejek vesztése alatt sohul ne merjenek kegyelmed híre s akaratja nélkül csinálni, hanem mindenkor kegyelmed rendeljen közikben magok közzűl kapitánt". H1 Akit kapitánynak tesznek, az olyan legyen, hogy „féltse az maga tisztességét, és azoknak fejek vesztése alatt parancsoljon kegyelmed, hogy csavargókat közikben ne fogadjanak, se szállást nekik ne adjanak, hanem valahol afféléket érthetnek, azontól rajtok legyenek, megfogják, bevigyék" - írta Bethlen Gábor Rhédey Ferenc váradi főkapitánynak. A kapitánynak szigorúan tiltani kell, és el kell érnie, hogy „magok közzűl senki alá ne csatázzék" (ti. a török ellen), mert „ha megértheti, és megkaphatják, azontól karóban vereti kegyelmed őket." A török elleni portyázások tilalmáról van itt szó, amelyet Magyarországon is hasonló módon tilalmaztak, s például a kassai főkapitány erre vonatkozóan hasonlóan kemény szankciókat helyezett kilátásba. „Talám így valamint megfélemlenek és megkezdenek szűnni az csatázástól." Az ügy lényege az volt, hogy a hajdú városiakat kézben tartsák, mert a török bármikor „casus belli"-nek tekinthette azok cselekedeteit. Ez meglehetősen nehéz volt, mert „Váradrólpedig ugyan nincsen annak szüneti hogy alá ne járnának az csavargókkal nem csak az hajdú varasaikból, hanem Váradról is egyaránt" - írta Bethlen. A HAJDÚVÁROSOK PALÁNKJAIKON BELÜL A fejedelmi hajdúvárosok egyik legelső feladata volt önigazgatásuk megszervezése, amely tulajdonképpen abban a formában készen volt, hogy hadnagyságok, kapitányságok alatt települtek le, vagy szerezték meg birtokaikat. Valamennyi, az Erdélyi Törvénytárban említett hajdúvárosnál ez így történhetett, kivéve Szentmártont, ahol az egyénileg telepített hajdúvitézek alkották a kis hajdúváros közösségét. Bár itt is elmondható, úgy tűnik, hogy egy Szilágyi Sándor. Bethlen Gábor kiadatlan politikai levelei. Bp. 1879. 113- 117.
