Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

lés a szalontai kapitányt bízta meg azzal, hogy az így elfogottakat, „mi vagy vitézeink kezében való hozására vagy küldésére" eszközöljék.

443 A vármegye határozatának kettős éle van. Egyrészt a közbiztonság szavatolása, a török hódoltatási törekvéseinek gátolása, másrészt azonban a megyei joghatóság, a bíráskodási jogkör féltése is. Ebben ugyanis benne foglaltatik az is, mégha burkoltan is, hogy az elfogottak felett a vármegye fog ítélkezni, nem pedig a szalontai kapitány. A fejedelemségben erre a kérdésre az 1623. évi országgyűlés tér vissza, s ezt általánosságban, országos szinten, de Bihar megyére vonatkoztatva is szabályozza.

444 E szerint: „Az hajdúvárosok hogy az latrokat az viceispán kezében adják, és el ne merészeljék bocsátani, sub poena fl. 200 statuitur". E szerint a hajdúvárosok büntetése 200 forint, ha az alispán (azaz a vármegye) bíráskodási jogát kétessé teszik. Nevesítve pedig Bihar vármegye esetében, az ottani hajdúvárosok, noha nemes nevet viselnek, ebből adódóan a nemesi vármegye közössége alatt kellene állaniuk, de ennek ellenére „magok között minden derekas törvényeket" hoznak, holott erről nekik semmiféle privilégiumok nincsen. Erre vonatkozóan a büntetést szintén kétszáz forintban állapították meg. A vármegye törekvése érthető, magyarázható, de mégsem menthető! Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a hajdúvárosok jogkörét egyéb vonatkozásban is kétessé tenni igyekeztek, s ez már a fejedelmi hatalomnak sem volt kedvére. Ez ellen lépett fel I. Rákóczy György, amikor általánosságban védelmébe vette a hajdúvárosokat, mondván, hogy azok kiváltságai Bocskai Istvántól erednek. A nemes városok „minden alkalmatossággal fegyverekkel szolgáltak, azon állapottal készek levén ez utannis zolgalni" Márpedig „némely Uri és fő rendek" némelyeket közülük „iobbagyoknak tartvan", parancsolni akarnak azoknak, márpedig a fejedelem jól tudja, hogy „minden Orzagoknak és Nemzetségeknek megh maradások az Vitezleó rendnek feles voltából" áll, akik a szükségnek idején hazájukat fegyverrel oltalmazzák, ezért igazságukban meg kell tartani őket.

445 Ilyen és ehhez hasonló rendelkezésekből, megyei statútumokból, országgyűlési végzésekből állt össze az a joganyag, amely 1653-ban a hajdúvárosok átfogó rendezéséhez vezetett. Az Erdélyi Törvénytár 1653-ban kodifikált jogalkotása volt az, amely véglegesen szabályozta a hajdúvárosok helyzetét MOL EL Fasc. A. No. 13. Reposit 33. Szalonta A gyulafehérvári országgyűlés törvényei 1623 máj. 14. - jún. 6. (Articulus XVI.) EOE VIII. 1621 - 1629. Bp. 1882. 122 - 123. MOL EL MOL EL Rep. 33B. Fasc. A. No. 40. v.o. Szendrey I. i.m.