Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
és felső kapcsolatrendszerét, függőségi viszonyait. A törvény által rögzített helyzet tehát 1653-ra állott elő, de amint láthattuk, annak egyes rendelkezései majdnem minden esetben több évtizedes előzményekre nyúlnak vissza. Nézzük meg részletesebben a vonatkozó törvényhelyet. 446 Először is szabályozta a hajdúvárosok számát, s megállapította, hogy „a hajduvárosok, kik hajdúi szabadsággal és némely dolgokban a vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak és élnek", akiket Bocskai fejedelem telepített, nemesített meg, s szabadságjogokkal is felruházott, s amelyek e kiváltságokat fegyveres szolgálatért kapták, a következők: „Szalonta Vekerd Konyár Ürögd Sass Deretske Szent-Márton, Régen Berettyó-Újfalu Tamási Félegyház Kaba Harsány Bagamér Sáránd Körösszeg, Mike-Pérts Tépe Kornádi Bagos". Ezeken kívül több hajdúvárost hasonló szabadsággal a fejedelem és „ország híre s consensusa" nélkül ne telepítsenek. Ebben a kitételben benne van, hogy korábban történt ilyen, tehát ország híre s consensusa" nélkül" települhettek hajdúvárosok A fenti húsz hajdúváros pedig „a fejedelmektől nékik adatott szabadságokban és a nemes országgal együtt elrendelt állapotjokban", amelyben eddig voltak, ezután megmaradjanak. Azzal a feltétellel, hogy „mint egyéb és vitézlő nemes rendek", ők is a fejedelmek igaz hűséges szolgálatára legyenek, a „régi végezések és articulusok szerént", és mint az országnak egyéb hadakozó rendjei között, náluk is rendszeresen a fejedelmek mustrát tartsanak, és erről jegyzék készüljön. A mustra azt jelentette, hogy létszámukat, harckészségüket és katonai felszerelésüket ellenőrizték abból a szempontból, hogy azok a hadakozás követelményeinek megfelelnek-e. A második articulusban előírták, hogy szabad hajdúság ezután sehol ne legyen, s még neve is eltöröltessék. Ha magánföldesúri hajdútelepeket mégis létesítenének, akkor „azokat ha a fejedelmek, urok manumissiójából avagy beleegyezéséből megnemesítenék, urokkal együtt a hadi expeditióban vármegyének zászlója alatt felülni tartozzanak". Azaz a megye igényt tart arra, hogy háború esetén a megye csapatainak létszámát gyarapítsák. „Ha pedig nemesi előjoggal élő emberek nem lesznek", akkor a földesúr felelőssége, hogy rendben, felelősségben tartsa őket, de ebben az esetben is a vármegye „a varmegye tiszteinek törvényhatósága alatt légyenek, mint egyéb nemes vagy nemtelen vármegyebéli több lakosok." Rendkívül szigorúan előírták, hogy a fejedelem és a váradi kapitány tudta Magyar Törvénytár. 1540-1848. évi erdélyi törvények. Bp. 1900. 164-167.
