Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Fejedelmi várak jelentős hajdúkatonasággal

utcáit is, elég hűen vetette papírra. Az utcahálózat főbb vonásaiban egyezik az 169l-es állapottal. A belső (középkori) vár közepén áll a székesegyház, tőle délre a püspöki udvar és a püspöki palota látszik. Ebben székelt egy ideig Izabella özvegy királyné is. A körfalak feltűnően alacsonyak és semmiképpen se vallanak a középkori építésre, ennek oka, hogy a korszerűsítés során, amikor a bástyás védőgát felépült, nem lehetett többé meghagyni a föléje magasodó tornyokat és kötőgátakat. Le kellett belőlük jókora darabot bontani. Ezzel eltűnt a védőfolyosó, minden kellékével és járulékával együtt. A belső várnak 1598-ban már nem volt árka, mert azt kétségkívül az új vár építésekor betemették. Az utóbbiból, a valódi helyzetnek megfelelően, négy bástyát és ugyanannyi kötőgátat ábrázol. A szárnyak kazamatái nem látszanak, de akkor már voltak, amint azt báró Roedem várparancsnoknak 1598. november 5-én, vagyis közvetlenül az ostrom után kelt jelentésében is olvasható. Nincsenek viszont harántgátak, mint ahogy ágyúpadok sem. Az árok 30 öl (30,5 méter) széles volt, amelybe Sebes-Körösből boltozott csatomán folyt a víz, a Csonka-bástya csúcsával majdnem szemben. Lefolyása a Királyfia-bástya alatt volt. Nagy hátrány a szőlőhegyek közelsége, amely a tűzfegyverek alkalmazása előtt nem volt érezhető, de annál inkább az ágyúnak ostromra való felhasználása óta. A Szent Péter (Kálvária-) hegy, valamint a Szent István-hegy (Görögoldal) magasságból, már 1598-ban is belőttek a várba a török. Szintén nagy hátrányként említi Gyalókay, hogy Péntekhely, és keleten Velence közel estek a vár árkához s lehetővé tették, hogy az ellenség észrevétlenül közelítsen, illetve akadályozta a várból való kilövést. A pénzhiányon kívül, bizonyára a vár körülépített volta is egyik oka lehetett annak, hogy a külső védőmüvek teljesen hiányzottak. Pedig voltaképpeni feladatukon kívül ezeknek kellett volna az árok vízállását szabályozó zsilipeket is biztosítaniuk. Báthory István fejedelem szükségesnek látta, hogy ez a városrész is kapjon védőgátat, egyelőre palánk alakjában, amely később állandó erődítménynyé épült volna át. Erre az erdélyi országgyűléssel ennek megfelelő törvényt hozatott. Az építkezés meg is indult, de a falazás nagyon lassan és akadozva haladhatott. Velencének, Olaszinak, továbbá a mai Nagy vásártér és a Szent László tér közötti Szombathely és Zsúpos városrésznek 1598-ban nem volt kerítése. Mint az elmondottakból látható, a belváros védőmüvei se lehettek alkalmasok arra, hogy nagyobb ellenállást fejtsenek ki. Az olasz bástyarendszerű