Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Fejedelmi várak jelentős hajdúkatonasággal
1647. január 20-án Nagyváradon Tarsoly M. Gergely és Lukács sarkadi vitézeket, 30-án Nagyváradon vitézlő Sarkadi Szabó Jánost, december elsején pedig Mórra Jakab sarkadi hajdút s érdemei következtében egyik testvérét, Istvánt s ennek feleségét, Peczkes Annát, valamint ettől született fiát Istvánt, másik testvérét Jakabot, ennek feleségét Fodor Zsófiát s tőle született Boldizsár, Benedek, János, András, Bálint és István nevű gyermekeit emelte nemességre. 1649. június 18-án Déván Vajai Ibrányi Mihály váradi alkapitány kérelmére a neki híven szolgáló sarkadi Simon Miklóst, 1650. április 2-án Gyulafehérváron; sarkadi Pap Andrást július 20-án sarkadi Bakos Tamást és feleségét Sándor Margitot, „ha nem jobbágya valakinek", július 31-én pedig Illyés Péter, Mihály, Marton és István sarkadi hajdúkat nemesítette meg, szintén Ibrányi Mihály váradi alkapitány kérelmére. 402 A címerképek általában a közönséges hadi vitézség megtestesítői. A kard egyiknek címeréből sem hiányzik, általában török fejjel a hegyén. A Csataryak címere kétfarkú, nyelvét kiöltő, jobb mancsában görbe szablyát tartó oroszlán Sarkad bukása II. Rákóczy György lengyelországi szerencsétlen hadjárata után következett be. A török ugyanis Sarkadot (is) magának követelte. II. Rákóczy György aggódott is, 403 hogy „ha Jenő, Sarkad, Szalonta odaleszen az országtól, mi jó redundál, mi hírünk lesz!" A sarkadiak, mint általában a hajdúvárosok, az utolsó pillanatig kitartottak fejedelem mellett. Rákóczy, hogy a törökök a Fekete-Körös völgyében meg ne vethessék lábukat, megparancsolta a sarkadiaknak, bélieknek és szalontaiaknak, hogy városaikat és váraikat ők maguk gyújtsák fel. Ezt meg is tették! 404 A nagy erőfeszítés mégis hiábavaló volt. A sarkadiak kapitánya, Csatáry János, aki Sarkad alól sokszor elverte az ellenséget, a bujdosó sarkadiak élén hősiesen küzdve esett el 1659-ben. 405 A sarkadi hajdúk története olyan szempontból tanulságos, hogy láthattuk azt a folyamatot, amelynek során egy fejedelmi végvár katonasága, ráadásul a török állandó hódoltatási törekvéseinek a helyszínén, hogyan tudta megszervezni azt a közösséget, amely a katonákon kívül a városnak is kiváltságokat biztosított. Ebben nyilvánvalóan közrejátszott az, hogy a vár katonasáelőbbi említésnél szerepel: „inhabitatori oppidi Haidonicalis Sarkad", azaz Sarkad hajdúváros lakója. 402 A nemesítéseket lásd Márki S. i. m. 403 Uo. 404 Lásd Szalárdy J. i.m. 432 - 452. 4(b Szalárdy i.m.
