Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Magánföldesúri telepítésű hajdúhelyek

VI. MAGÁNFÖLDESÚRI TELEPÍTÉSŰ HAJDÚHELYEK A magánföldesúri hajdúhelyeket a királyi és fejedelmi telepítésűektől lényegében az különböztette meg, hogy nem az államhatalom által szavatolt kiváltságokkal éltek, katonáskodási kötelezettségeik mellett a nemesi jogoknak nem voltak birtokában, s ezért privilégiumaik is gyengébb lábakon állottak. Magyarországon a kiváltságolásnak és a katonai erő biztosításának ez a formája elsősorban a Rákóczy-birtokokon és a Dunántúlon volt szokásban. Ennek ellenére Biharban is találunk erre példát, bár lényegesen kisebb számban, s ennek megfelelően lényegesen kisebb súllyal is. POCSAJ Nem véletlen, hogy az egyik ismert bihari magánföldesúri hajdútelepítés a Rákóczyak nevéhez fűződik. 1629-ben történt szabadságolást hagy jóvá 1632. november 30-án I. Rákóczy György fejedelem és Lórántffy Zsuzsanna, amikoris 60 hajdúvitézt telepít pocsaji és csalánosi jobbágyai közé, magánföldesúri hajdúkként.

353 Bár ekkor már Rákóczy György fejedelem, a megerősítésnél nem fejedelmi, hanem földesúri minőségében jár el. Csalánosról röviden annyit, hogy a két falu a középkorban szomszédos volt, a Berettyó partján, Debrecentől délkeletre. Csalános elpusztult, s ma Pocsaj határrésze. A jogok és kötelességek hasonlatosak, mint a Rákóczy-birtokokon, Pocsajhoz legközebb esőén, például Tégláson. Mind Tégláson, mind Pocsajban azzal, hogy innen a földesúr kártalanítással - a 60 házért 2 ezer forintért - elküldheti a katonákat, illetve utódaikat. A telepítőlevélben Rákóczy György és Lórántffy Zsuzsanna előadja, hogy bizonyos számú hajdú vitézek keresték meg őket 1629. jún. 6-án, azzal a kéréssel, hogy a Pocsajban és Csanáloson lévő „ház hellyeink(et) es V. ö. Rácz István: Hajdútelepítések és kiváltságolások In: A hajdúk a magyar történelemben : Tudományos emlékülés - Déri Múzeum, 1966. dec. 10. / szerk. Módy Györgyi. - Debrecen, 1969. - 47-68.p. Rácz István A hajdúk a XVII. században i.m. 128., V.o. Szendrey I. i.m.