Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
másik részét pedig - amelyik a szerződéshez tartotta magát - fejenként 12 forintra megbüntette. A körösszegi „praerogativat es dominiumot ... tellyesseggel magának vindicalvan az Uram Eő Nagysága földere sine discretione minden bitang latort, orvot, Tolvayt!" befogad, azoknak házhelyeket oszt a cigányokat az úr földjére a maga jobbágyaként szállítja le. Az Uradalom halászóvízeit szabadon élik, tilalmas erdeit hordják, a földesúri kocsmát és mészárszéket kisajátították s most „mind magha a mind mas alatta levők szamara szabad korcsmát engedett". Kiss Márton a hozzá szegődött hajdúkkal együtt magát „magistratussa tette", az úriszék helyett „mas ezeket erigalvan maghanak." A falu népe fölött ítélkezik, bírságokat vet ki s „eök akarnak az Dominus Terrestrisnek is törvent tenni Az alapkérdést az jelenthette, hogy Nagy Márton hajdúhadnagy magát és az alatta való hajdúkat, a telepítést is, a többi fejedelmi telepítésű bihari kishajdú hellyel azonos jogállásúnak képzelte és tudta, s ennek megfelelően viselkedett. Nem alaptalanul, hiszen Körösszeg hajdújoga benne foglaltatott az Erdélyi Törvénytárban. A Csákyak udvarbírája a hajdúk helyzetét viszont úgy képzelte el, hogy azok más magánföldesúri hajdútelepítések mintájára lehetnek Körösszegen, sőis ennek tudatában és ennek megfelelően cselekedett. Az udvarbíró tehát megpróbálta a fejedelmi hajdúkat magánföldesúri hajdúkká tenni, a jelek szerint kevés sikerrel. 331 Ez a helyzet azért rendhagyó, mert a Körösszegről áttelepülők esetében (Tamási, Vekerd) a hajdújogot sohasem vonták kétségbe, sőt hangsúlyozták, hogy ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint Körösszegen. A magánföldesúri hajdúhelyeken, ha több földesúr volt, a hajdúk rendszerint választhattak, kinek a földesurasága alá álljanak. Az 1689-es kesznyéteni rendtartásban olvashatjuk: A telkek nincsenek felosztva, hanem ki-ki „mellyik ur neve alá akar telepedni szabados vele, és mindjárt ott mutatnak neki helyet, ahol pusztát találnak; a szabados emberek ide való szállásában az is observaltatik, hogy aki ide jő, akárhova szálljon harmad napig ő azzal egyik ur részére való sem lészen; hanem harmad nap múlva, amellyik urat, vagy hadnagyot választja magának, annak utánna arra a részére való leszen mindodáig, míg az faluból ki nem megyén. Ha ki urat, vagy hadnagyát bizonyos nagy ok végett változtatni akarja, minden javával a faluból és ti határból is ki .kell menni; és harmad napig oda lakni azután ismét ide bejövén arra a részre állhat, amelyikre akarja. Ha mely hajdú búcsúzatlan elszöknék és ezen határban elérnék, minden java prédára magyen, melynek egy része a hadnagyé; két része azon uré, akinek neve: alól elszökött". Rácz I. i.m. MOL:. Kamarai lt. U et C. Fasc. 25. No. 49. Ezt alapvetően a kesznyéteni magánföldesúri hajdúk 1649-es telepítőlevele is rögzíti. V.o. Szendrey I. i.m. 258-2601.
