Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
A fejedelmi hatalom a körösszegi kapitányt mindig úgy kezelte, mint a többi hajdúváros kapitányát. Bizonyítja ezt az, hogy a fentebb említett és a Csákyak által támadott körösszegi hajdúhadnagyot, Kis Mártont I. Rákóczy György, 1643-ban 332 , II. Rákóczy György, pedig 1647-ben fejedelmi adományban részesítette. 333 1643-ban a szalontai csatában való derekas helytállásra való hivatkozással kapja meg Sukány birtokot, ahova már Báthory Gábor is telepített hajdútiszteket. 1647-ben pedig azokat a Csanád megyei birtokokat (Zombor, Férged, Pordan és Tempes birtokok és puszták) kapta, amelyek korábban tépei és hadházi hajdútiszteké voltak, de magszakadás útján ismét a fejedelemre szállottak. Ráadásul megkapta a nevezett hajdútisztek (tépei Kovács Péter, a Konyárdon élő S usa Pál és a Hadházon lakó Szőke János), a Zaránd vármegyei Kovásziban, hasonlóképpen a Bihar vármegyei Tépén lévő nemesi házukat és kúriájukat. Az oklevél „nemzetes Kis Mártonnak a Köröszegh mezővárosban élő hajdúkatonáink kapitányának, valamint fiainak, Kiss Györgynek; Péternek és Andrásnak hűségét, és hű szolgálatait" említi, három fiát név szerint is említi. Hivatkozik az emlékezetes szalontai csatára (1636) 334 , illetve a legutolsó kétéves hadjáratban, „amelyet legédesebb hazánk oltárainak és tűzhelyeink védelmében vállaltunk", a legteljesebb hűséggel, tanúsított helytállásra. A körösszegi kapitány tehát nagy tiszteletnek örvendett az erdélyi fejedelmek előtt. Figyelemre méltó az is, hogy Nagy Márton kapitány hosszú ideig állt a körösszegi hajdúk élén, s ez személyi hatalmának, de a körösszegi hajdúközösség szilárdságának is a bizonyítéka. A legtöbb ismert esetben a hajdúvárosok élén évente változtak a vezetők. Szalonta (Jothe Gergely)és Szoboszló (Halasi Fekete Péter) talán az a két hajdúváros, ahol a letelepedés után ennyire tartós lett volna a város vezetése, mint Körösszegen láthattuk. Ennek ellenére jogilag helyzete nem volt szilárd, s talán ez lehetett az oka annak, hogy szívesen fogadtak soraik közé máshol talán kevésbé szívesen 2 MOL Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 23. kötet - 163b - 164. „„in omnibus bellicis expeditionibus, nominantur ad oppidum Zalontha, cum duobus fily suis". A szalontai csatánál évszámot nem mond, de Nagy Márton kapitány két fiát már említi. Figyelemre méltó a titulusa is, az oklevélmásolat Egregii Martini Kis liberorum Haydonum Nostrorum Possessionis Kerest Szegh ductori - nak mondja. Azaz Körösszeg falu szabad hajdúinak hadnagya. i3 Szendrey I. i.m. 169-170. ' 4 Ez az eredeti oklevélmásolatban nem így, hanem nyilvánvaló tollhiba folytán az 1646-os évszám szerepel. A szalontai csata 1636-ban volt.
