Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
A tényleges megállapodás Báthory és a hajdúk között némiképp másként alakult ugyan, de a fontosabb követeléseket a fejedelem hajlandó volt figyelembe venni. Felvetődhet természetesen a kérdés, mennyire vették komolyan a szerződő felek a megállapodást. Az eléggé egyértelmű, hogy a hajdúk tisztában voltak szerepük fontosságával, s ennek megfelelően céljaik teljességét foglaltatták a megállapodásba, amelyet Báthory Gábor szorult helyzetében el is fogadott. Az már más kérdés, hogy a későbbiekben maga Báthory Gábor is igyekezett a hajdúk túlzott követeléseit visszaszorítani. Ettől függetlenül nem adhatunk helyt annak a megállapításnak, amely szerint a szerződés' megkötése Báthory Gábor részéről eleve rosszhiszemű lett volna, még akkor sem, ha egyes pontjait valóban nem akarta, mint ahogyan nem is tudta volna betartani. A megállapodás szerint például a fejedelem egyoldalúan a kálvinista vallás mellett kötelezte volna el magát a vallási türelmetlenség alapján. Jól tudjuk viszont, hogy eleve képtelenség lett volna Erdélyben a négy bevett vallás rendszerét felborítani. 198 A rosszhiszeműség ellen szól, hogy a fejedelem a hajdú főtiszteket olyan adomán y birtokokkal ruházta fel, amely sokukat egyenesen az arisztokrácia soraiba emelte. 199 Nagy András nem lett ugyan váradi főkapitány, de Báthory Gábor mégis mezei hadainak főparancsnokává nevezte ki. A rosszhiszeműség vádjára pedig elevenen cáfol rá a fejedelem hajdútelepítő politikája, amely elsősorban a kiváltságolásból kirekedtek érdekeit szolgálta. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hiszen az méreteiben vetekedett Bocskai Istvánéval. 200 Báthory Gábor természetesen nem önzetlenül tette azt, amit tett, hiszen a hajdú vezére kre mindvégig rá volt utalva, s bukásának egyik okát is abban látjuk, hogy a későbbiekben ez a viszony oly annyira megromlott, hogy a két egykori szövetséges ellenségként állt egymással szemben. 201 A hajdúk és Báthory Gábor szövetsége vizsgált korszakunkban azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az öreg, de mégis tehetséges és céltudatos Rákóczy Zsigmond 1608. március ötödikén lemondani kényszerült Erdély fejedelmi trónjáról, s két nap múlva családjával együtt elhagyta az Trócsányi Zsolt i. m. 107. old. Vö. Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. I.m. 287-:325. és Rácz I. i. m. 92-96. old. 0 Vö. Uo. Rácz István szerint „Báthory Gábor már uralkodásának első két évében egy nagyméretű hajdúletelepítési programot hajtott végre . . ." Szendrey I. i. m. tételesen közli a kiváltságleveleket. 1 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor i. m.
