Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
Nagy András, mind a fiatal és a fejedelmi trónra áhítozó főúr tisztában volt azzal, hogy az adott történelmi pillanatban egymásnak olyan előnyöket képesek biztosítani, amelyeket máshonnan nem kaphatnának. Ráadásul Báthory Gábor a magyarországi és az erdélyi rendek előtt azzal is indokolta a hajdúkkal kötött szövetségét, hogy egyedül csak ily módon lehetett őket leszállítani, s éppen ezért ő tulajdonképpen a nemesség egészének érdekében vállalt áldozatot. A nagyra törő fiatal arisztokrata Debrecenben, 1608. február hatodikán kötötte meg formálisan is a szövetséget a hajdúvezérekkel. l96 Ezt megelőzően a főkapitányok február ötödikén Báthory Gábor elé olyan feltételeket szabtak, amelyek egyenrangú felek egyezkedésére utalnak. 197 Többek között megkívánták, hogy „Nagy András, urunk ő nagysága után" a második ember legyen a fejedelemségben, s mivel pedig, a titulus jövedelem nélkül semmi, méltóságához illendő; jószággal is akarjuk hogy ő nagysága az mi megnevezett Generálisunkat megajándékozza". Kikötötték azt is, hogy Nagy András székhelye Váradon legyen, amely közismerten a fejedelemség legerősebb határvára volt, és annak kapitányságát is, jövedelmével és igazságával" bírja. Nagy András helyettese, Elek János számára is hasonló juttatásokat követeltek, s ragaszkodtak hozzá, hogy a fejedelem „kőváras" úrrá tegye, s „főgenerálisunk halála után a fő generálisság is ő kegyelmére szálljon". Lényeges feltétel volt, hogy a hajdú főtiszteket, kik „kapitányságot viselnek", a leendő fejedelem rangjukban továbbra is megtartsa, és „az végekben szép módgyával kit imide, kit amoda rendeltessen illendő fizetéssel", s a közönséges hajdúvitézeknek is illendő fizetést adjon. Ugyancsak kellő jutalmat kötöttek ki a hadnagyoknak és a „tanács uraimnak". Az egyik leglényegesebb feltételük azonban az volt, hogy „az közönséges vitézek Váradtól fogva Ecsedig és Kallóig" telepíttessenek le, mégpedig oly módon, hogy mindegyiknek „nemzetségről nemzetségre állandó és szabadságos hely adassék, hogy az mikor az szükség kívánja, az ország szükségére hamarsággal fel vétessenek". E feltételek -amelyek döntően a hajdú kiváltságok biztosítása körül forogtak - a vallás kérdését is érintették, mégpedig egyoldalúan a kálvinista türelmetlenség szempontjából. Kikötötték ugyanis, hogy „az eretnek és pápista tanítókat az községbül sőt az országból is kiűzesse" a fejedelem, s az ország és a maga dolgait, „igaz és tiszta hitű vallásos emberekre..." bízza. EOE. V. k. 570-574. A hajdúk Báthory Gábor elibe föltételeket szabnak. Debrecen, 1608. febr. 5. Komáromy András: A szabad hajdú történetére vonatkozó levelek és okiratok. I.m.. 1900. évf. 438440.
