Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
tek; így például Imreffi János és Bethlen Gábor, a későbbi nagy fejedelem. Báthory Gábor és hívei eleinte a kivárás taktikájához folyamodtak, s szemmel láthatólag arra törekedtek, hogy a politikai fejlemények ne érjék őket váratlanul. Nyilvánvaló céljuk azonban kezdettől fogva Erdély trónjának megszerzése volt. 194 Hamarosan bebizonyosodott, hogy a hajdúk által a magyar királyságra kiszemelt Homonnay, akit Bocskai végrendeletében örökösének nevezett meg Erdély trónján, s akinek a sors mellesleg más módon is szinte tálcán kínálta a fejedelmi süveget, a lehetőséggel nem tud és nem is akar élni. Erdély trónja azonban nem volt üres. Bocskai halála után a rendek ugyanis a fejedelem ottani kormányzóját, az egykori végvári kapitányt, Rákóczy Zsigmondot ültették a gyulafehérvári palotába, aki így egyben a későbbi nagyhírű fejedelmi dinasztia megalapítója is lett. 195 Báthory Gábor azonban Erdélyben nagyszabású politikai játszmába kezdett, megnyerve az ottani rendek támogatását, elaltatva a Habsburgok gyanakvását, biztosítva a török jóindulatát, s mindenekelőtt megnyerve a hajdúk támogatását. Az események további alakulására ugyanis számára döntő volt, ki tudja-e használni a hajdúfelkelés okozta politikai sokBáthory Gábor erdélyi fejedelem. A kot, s maga mellé tudja-e állítani a hajdúk juttatták Erdély fejedelmi süvege fegyveres hajdúságot, amely az orolá- szág legkönnyebben mobilizálható és felhasználható fegyveres erejét jelentette. Nos, mindez sikerült! Nyilvánvaló azonban, hogy a hajdúk és az arisztokrata Báthory Gábor egymásra találása korántsem volt a véletlen műve. Mind a hajdúmozgalom vezetője, Máig kitűnő életrajza Szilágyi Sándor. Báthory Gábor fejedelem története. Pest, 1867. Legújabb: Nagy László: Tündérkert fejdelme, Báthory Gábor. Bp. 1988. Vö. Trócsányi Zsolt: Rákóczy Zsigmond, Egy dinasztia születése. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1978. Módy György és Durkó Mátyás közreműködésével szerkesztette Dankó Imre) Debrecen, 1979.
