Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

tangóit utolsó jószág... Melyik paraszt ökrét taglóztatta le a várnagy, hogy Bocskai Istvánnak ünnepi vacsorát főzzenek? Hajnalban felzörgeti testi szolgája, hamarább, mint ahogy parancsolta. Szilágysági fiú, hajdúsorból váltotta ki, magához vette. Imre a neve. Egymás szeméből olvasnak már az urával. Imre mondja: a várbeli diák szeretne nagy dologban szót váltani őnagyságával. Látta-e valaha a diákot? Ez is mutatóban maradt itt, mert négyféle szóhoz ért, törökül is beszél. Nélküle nemigen lehetne meg a szatmári kancellária. Félve, gyanakodva tekint körül, míg le nem csillapodik Bocskai szavára, s nem kezd beszélni: — Múlt héten... hét derekán, nagyságos uram, hajdúk jártak a várban, Dampierre generális szolgálatában. Hadnagyuk papírokat húzott elő. Nemigen ismeri a betűt, de valaki elolvasta neki már előttem, hallani akarta, ugyanazt mondom-e neki? Menekült erdélyi úr poggyászában találták, mente vagy dolmány zsebében, a hajdú szimatja szerint aranyat ér a meglelt papiros. Fenyegetett, majd ezüstöt vetett az asztalra. Felolvastam így neki. A levélírója, Bethlen Gábor, törökös, bujdosó úr, úgy látszik, megtartotta conceptusát a levélnek, amit nagyságodhoz intézett. Igen-igen főbejáró dolgok valának benne: Bethlen úr kérte nagyságodat, hallgassa meg szegény Erdély panaszszavát, álljon élére minden hatalmával, birtokával, hadinépével a felkelőknek, tisztítsák meg császár hadától Transsylvaniát. Nagyságod észak felől, számos bujdosók, Borbély Györgyék, Bethlenek délfelől, roppantsák össze Basta garázda népét. Bocsásson meg nagyságod, úgy mondom, ahogy emlékezem. — Felolvastad előtte a textust? — Azért vertem fel nagyságod szolgáját hajnalban, mert űzött a lélek. Amikor hallottam, hogy nagyságod szállt be tegnap a várba. Ki vagyon itt kívülem magyar? Már mondhatnám, magammal beszélek, ha akarom hallani édes egy anyaszavunkat. Hát áruljam el én most nagyságodat, csuka módjára hallgassak, s lehet, hogy a veszedelem minden pillanatban ott leselkedik... — Mit mondott a hajdú, hová viszi? — A kassai főkapitányhoz... Belgiojoso gróf úrhoz. — Mikor történt? — Hajói számítom, múlt pénteken. Aranyat vet a diáknak. Már nincs köszvénye, a ló sebesebb jószág, mint a hintó. Az úton, hazáig, Bocskai István kezde gondolkozni maga s nemzete feleit. Menjen-e Szentjóbra, menjen Kereki várába? Szentjób erő-