Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
A háromszázadik évfordulón
Felszabaditója egy jogtalan népnek. Intő jel a szobrod e kishitű kornak, Melynek szabadságán érclábak tipornak. Intő jel a szobrod, hogy hiába drága Mindenik embernek maga szabadsága! Oh, míg egy testvérünk sorvad rabbilincsen, Addig szabadságunk mi magunknak sincsen. Áldozni vagyunk itt. Hol a márvány oltár? Fejedelem voltál: mégis ember voltál! Örök fény a lelked! Majd ikersugára Ide villan melléd, óh már nemsokára. Az is úgy szerette a jogtalan népet, Rabbilincset erről az is ugy letépett... A legerősebb kard tört bilincsből készül, Felszabadult nép küzd igazán vitézül. Egymás közelében tanít e titokra Nagy Bocsky, szobrod s Kossuth apánk szobra. Mint mesés szobrai forró napkeletnek, Amelyet a csodák oly nagyon szeretnek, Hajnal hasadáskor megzendülnek szépen A művész kezében zengő hárfa képen: A ti szobrotok is megzendül egy reggel, Mikor a szabadság fényes napja felkel. Én hiszek. Én várok hajnalhasadásra, Fegyvercsattogásra és kürtriadásra! Ki hallott valaha szivet a szoborban? Nektek szivetek van. Majd egyszer megdobban, Döngő dobogása vészharang zúgása, Tüzestorkú ágyú földrázó bugása, Szuronynak, szablyának, hajh! tenger a dolga! Többé miközöttünk nincsen úr, meg szolga. Testvérek vagyunk mind. Közös már a kincsünk, Oh akkor örökre lehull a bilincsünk.
