Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

GYÖKÖSSY ENDRE Bocskai szobránál Ünneplő magyarok, várjatok egy szóra, Megpendítem én is zengő citerám. A hajdú rónákon szállt belé a nóta, A hajdúktól maradt örökbe reám. Lantos diák vagyok... Merész ujjal vágom A zengő húrokat ősi citerámon... S sziláján zokog fel nyomában a dal: Csak búsult és harcolt mindig a magyar! Hallom: itt Bocskai érc-szive megdobban. Öntött ereiben megindul a vér. Látom: e faragott kőről földre toppan S koronás urához bízvást útra kél. Lelkében nemzet magos lelkét hordja S a prágai várban köszönti Rudolfra.. De nem érti soha — császár a magyart!... S Bocskai oldalán fölszisszen a kard! A hajdú rónaság acél katonái Nyeregbe szöknek a barna ugaron.. Bocskai megindul.... Táborába szállni A búsult magyarnak gazdag jutalom. És a hajdúk előtt Rudolf hada sápad... Erősitik is már a prágai várat. Meglapul a gyáva... Bocskai megáll... S békét kér tőle a koronás-király!