Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

1905-ben Hont vármegye a korponai országgyűlés három évszázados fordulójának emlékére emlékkönyvet adott ki, amely tanulmányokon kívül három verset is tartalmaz. íróik Endrődi Béla, Ivánka István és Sajó Sándor. Ivánka költőnek nem nevezhető, de az Emlékkönyv bátor hangú mottóját érdemes idézni tőle: Éjed gyászra virrad, Ébredj Bocskay, s vén buzogányod vedd a kezedbe. Keljen a nemzeti had, S a vitézi hadat hamarán ültesd a nyeregbe. Hozd fene hajdúidat Itt az idő, Bécsből a Rudolf-kori szellem ijesztget, Tőlük visszariad, Bősz hírük ördögöt űz, s a pokol fenekére lekerget. Az ünnepi beszédek Budapesten, s főleg a református országrészekben, az Alföldön, közelebbről Debrecenben, a hajdúságban, Kolozsváron, Nagyváradon, Kassán, Sárospatakon és másutt, a vallásszabadság oltalmazóját méltatták, s nem a Habsburg-ellenes szabadságharc vezérét ünnepelték. Nem győzték hangoztatni, hogy Bocskai azért nem fogadta el a török szultán által küldött koronát, mert az országnak volt megkoronázott királya. A bécsi béke szövegéből szívesen emelték ki azt a passzust, amely szerint a király ismét visszatért a törvényesség útjára. Az ünnepségek, szoboravatások, emlékidézések a költőket versírásra inspiráltak. A Bocskaival foglalkozó irodalmi művek második hulláma ekkor keletkezett. Többségük gyenge, retorikus költemény, közlésüktől eltekintettünk. A XIX. és XX. század következő évtizedeiben csak néhány irodalmi mementó született, de ezek között több az értékes alkotás. 2. Az első irodalmi opus, amely Bocskait említi, alighanem az Imrefy Jánosnak tulajdonított Igön szép história, miképpen az áruló urak el akarták az erdély vajdát árulni és egész Erdélyországot pogán kézben akartak ejteni, azoknak az uraknak veszedelmekről. A Detsi kódexben található história 1594-ben íródott, Báthory Zsigmond fejedelem érdekében, akivel több erdélyi úr szembeszegült a török ellen indítandó háború kérdésében. Bocskai, ek-