Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban
kor, mint váradi főkapitány, a fejedelem egyik támasza volt. „Második jó híve fejedelömnek, / Én, Bocskai István, melletted leszök, / Váradi kapitán, az míg én élők, / Vajdának egyfelől mellette leszök." A kálvinista Bocskait rokoni kötelék is a katolikus, nyavalyatörős Zsigmondhoz kapcsolta. (A fejedelem Erzsébet nevű nővérének a fia volt, tehát Bocskainak unokaöccse). Hogy mi motiválta még a fejedelem iránti hűségét, arról épp úgy megoszlik a történészek véleménye, mint arról, milyen szerepe volt a szörnyű megtorlásban, a 14 "törökös" főúr lefogásában és 8-nak különös kegyetlenségű kivégzésében. Fontos szerepe lehetett, ha nem a legfontosabb. Ezért is szerepelteti a krónika felelősségre vonó, kihallgató bíróként: "Nagyságos Bocskai, Sándornak monda: / "Azt hallom, hogy vagy urunknak árulója." / Sándor megfelele: 'Hazudol abban!" / Boldizsár is ottan siet vajdára." Kendi Sándorról és Báthory Boldizsárról (a fejedelem unokatestvéréről) van szó, akiket a história már korábbi versszakaiban felemlít, mint a fejedelem legfőbb ellenségeit. Egy évvel későbbi Szöllősi István Rövid história című éneke, „melyben megíratik Szenan (Szinán) basának, Török császár erejével, Havasalföldének és Erdély Országnak pusztítására való kijövetele, 1595-esztendőben". Ez két helyen is említi Bocskait, minthogy ő volt a hadjárat egyik irányítója, alvezére. „Jobb kéz felől két derék sereg vala, / Tizenkétezer kópiás vala, / Bal felöl megannyi számú nép vala, / Országhadnagy Botskai István vala. / Az derék Táborral Botskait hagyá, / De ő maga Brassó fele mozdula, / Az sok havasokat hogy által hágá, / Brassónál Botskait örömmel vára / Onnét elbocsátá mindent házához, / ő maga is megjőve Fejérvárhoz, / Országának öröm s' vígasságot hoz, / Kiért mennyben óhajtott volt urához." Mindezeket azért is fontos idéznünk, hogy érzékeltessük: Bocskai eredetileg minden porcikájában törökellenes volt, s nem csupán érzelmi alapon, de tudatos politikai-történelmi meggyőződés szerint. Alapos belső megrázkódtatásnak kellett tehát bekövetkeznie ahhoz, hogy szabadságharcát a törökkel szövetségben vívja meg. Az idézett néhány versszak is elegendő annak bizonyítására, hogy e történeti énekek elsősorban dokumentum-jellegük miatt értékesek, esztétikai értékmozzanat alig található bennük. Nem úgy a M ilitari s congratulatio, azaz a Katonai üdvözlet című költemény, Debreceni S. János éneke, amely már az álmosdi győzőt köszönti 1604 decemberében. A költő teljes neve Debreceni Szappanyos János, neve után ítélve debreceni polgárcsaládból származhatott, ott végezte tanulmányait is, Nagyváradon volt a káptalan le-