Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

CSENGEY GUSZTÁV Bocskay Mit akartok tőlem? dalt a csodaképről? Hadverő magyarról? régi dicsőségről? Mikor a félvilág riadozva nézte: Hogy' űzi a császárt magyarok vitéze!... Róla zengjek én dalt?...Minek kivánjátok? Hozhat-e nagy múlt szebb jövőt reátok?... Miről egykor hősök dicsősége zengett: Visszahozza-é dal síró nemzetemnek? Mégis - óh csak zengjen, zengjen az az ének, Legyen hirdetője az ő nagy nevének! Oszlik a bús égnek, oszlik már borúja, Hinni kezd a nemzet, van reménye újra. Nagy Bocskay Istvánt, nemzetem, hogy nézzed, Hozza fel néked a sírbontó igézet, Háromszáz év után hogy örömmel lássa: Van a nagy jelszónak még föltámadása. Mi az az nagy jelszó, ami véle egy lett, Hogy millió híve körülte sereglett? Kész vala egy szívvel meghalni is érte, És boldogan halt meg, ha kiomlott vére. Szabadság! te vagy az, a te égi nemtőd Mutogatta híva a boldog jövendőt, Mutatta méltóan, harcok hajnalával, Adta nagy vezérét csodahatalmával. Szabadság, te ihless, ha vitézed' zengem! Zászlaja előttünk hadd lobogjon fennen,