Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

LIPPAI: Nagyságod ezen búslakodik? Megbánta tán? Bajnak nevezi? BOCSKAI: Annak, igen. Nem gondoltam vele, mennyire megzavarhatom a szíveket és a főket. (Indulatosan.) Nem tudtam, hogy a láncról szabadított eb a szabadítót harapja meg elsőre... LIPPAI: Megbocsásson nagyságod... Mi igaz hittel és minden erőnkkel védjük mindenkor... BOCSKAI: Meddig? Amíg jókedvetek tartja? Ha most bezárlak, ahogyan érdemelnéd, reggel szétszednek ugrásra kész farkasaid... Igaz hittel és minden erejükkel... Mert te vagy az istenük, mert a te nyelveddel és eszeddel mind megzavartam már... LIPPAI: Mondottam többször: nagyságos uramra soha nem támadnának... Talán parancsomra sem... BOCSKAI: Talán... LIPPAI: Megint azt mondom, nem jól ért engem, nagyuram. Istennek én magam a hajdúk előtt sem tartom... Az pedig nem igaz, teljességgel nem igaz, hogy nagyságod hibázott volna, amikor szemünket nyitogatta, a láncokat megoldta. Ha valamit följegyez a história kicsi életünkből, hát azt bizonyosan igen, hogy Bocskai István elhitette az alja néppel: a fölemelt fej, a nyitott szem nem vétek. Elhitette velük: emberek ők is. Ország és nép dolgáról mert beszélni a néppel, s hitévé tette: az ország az övé is... BOCSKAI: Magad bizonyítod, mekkorát hibáztam. Magad mondtad el azt is, mily mohó, mily telhetetlen, aki az alja népből jő: arany, ezüst, jószág — mind kevés neki. Még többet, még többet akar! Fényesebben akar csillogni, mint valamikori eltiprója, akit csak onnan lentről láthatott, földről félve emelt szeme sarkából. Óriásnak, fényesnek látta a rajta taposót, hatalmasabb és csillogóbb akar most lenni annál is. De ez sem elég már! Imár ország kell! Mert ezt mondtad! LIPPAI: Övé is, ahogyan nagyságod hirdette... BOCSKAI: Mert úgy lesz haza, ha az övé lesz, ugye? Haza? Semmi nem lenne, csak fölperzselt szülőföld, üszőkké feketedett otthon, elhagyott mező és dögök bűze mindenfelé... Ország, hatalom kellene már. Mert azt is tudjátok már: hatalmassá nem a semmi gyűrűtől, mihaszna fibulától, rongy ruháktól lesz az em-