Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Ábrahám tizenöt zászlóval bé Erdélybe. Megyén Német Balázs és Németi Gergely fel a Szepességnek. Megyén generálisunk, Rédei Ferenc úr Szetjóbnak és Váradnak. Megyén Örvendi Pál a pispekekkel Kerekibe és viszi Petz generált Sáskára. Megyén Petneházi Barcsay Jánossal Jenőnek, Aradnak, Sólymosnak, Lúgosnak, hogy megvegye a bántól, Keresztessy Páltól, onnan le Karánsebesnek. Megyén Dengelegi Mihály brigadérosunk és Szénási Mátyás Szakmar alá, Bánya felől jő oda Gyulaffy László generálisunk, egyben megszállják. Megyén Kővárnak Perneszy Gábor hadnagy. Megyén Szamosújvárnak Makrai János. Vélem jőnek Kassára Ibrányi Ferenc. Ábrahám Pál, Egri János, Bakó György, Szelei György kapitányok. Kassáról mennek le Nógrádnak, Véglesnek, Füleknek, Szendrőnek Nagy Albert és Sennyey Miklós brigadérosunk, úgymint tíz zászlóval. Pécsi jegyzett mindent, és megszámozta az útiirányokat. Kátai számba vette és összeadta a zászlókat. — Marad míg vélünk huszonkét zászló — mondta, amikor a fejedelem elhallgatott. —- Ezekkel mi megyünk Basta elébe — mondta Bocskai. —Aztán írj levelet az erdéli rendeknek Kolozsvárra, Pécsi fiam. Hogy kapnak levelet a nagyvezírtől és a temesi pasától is, ezt megszívleljék. Meg írj egy levelet a székek főkapitányainak is. Hogy megtartjuk a székely népet mind jogaiban és szabadságaiban, ne üljenek fel se mellettünk, se ellenünk. Addig semmit is nem kívánunk tőlük, mig meg nem látják maguk szemeivel, hogy mi betartjuk igíretünket, amelyben olyan sokszor megcsalattattak egyéb fejedelmek alatt. Hárman voltak csak a nagy, fehér hodályban. Bocskai maga is megmosolyogta ezt az újmódi fejedelmi kancelláriát. Tudta, hogy Kassán már százan is lesznek körülötte, és előre fázott ettől. így szeretett volna mindig intézkedni, mint Sólyomkőn, a boltban. „De a fejedelemség, az más mesterség" — gondolta fanyar mosollyal. Alvinczy jött be Rimay Jancsival. Ebbe a rögtönzött kancelláriába még csak nékik kettejüknek volt szabad bejárása Pécsin és Kátain kívül. Látták, hogy a fejedelem jókedvű. Gondolták, jó hírek jöttek ismét. Telve volt a nagyudvar lovas stafétákkal, a tornác és első szobák mindenféle rendű és rangú emberekkel. — Jöttek jó hírek, fenséges uram? — kérdezte ragyogó szemmel a prédikátor. — Jó hírnél is jobb. Elégettünk a kandallóban egy országot. S megindultunk Istennel, hogy helyébe új országot teremtsünk.