Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

PASSUTH LÁSZLÓ Sárkányfog ( részlet) Szalad a lovas legény a kassai úton. Viszi a vallon kapitány levelét Barbino úrhoz, Belgiojoso grófjához. Benne Bethlen Gábor diákjának zsákmányolt dolmányában talált levélkópia. Végre bizonyíték került a császáriak kezébe: Bocskai István némi jó szerencsét várt csak ahhoz, hogy élére álljon a lázadóknak. Bizonyára így volt, mert másként megindult volna hadinépével együtt, hogy megsegítse — ha nem is Radult —, de legalábbis Basta generálist. Bocskai István néhány hete járta körül visszakapott erdélyhatárszéli birtokait, s hosszú-hosszú idő után mint magányos, komor utazó bekocsizott Erdélybe is. A nagyúr a hintó ablakán jobbra-balra nézett, de amerre ment, sehol életet nem talált. Az a virágos, tündérszép paradicsom, mely Transsylvaniát a keresztény országok között is kiemelte, pokolformába öltözött; amit látott — azt már a purgatóriummal sem lehetett összehasonlítani. Kővártól Szászvárosig egyetlen olyan helyet nem talál Bocskai, ahol éjszaka álomra hajthatná fejét. Hogyan látta vissza Kolozsvárt, melyről mindenütt úgy mondatik: a szerencse mégis megkímélte. Hóstátja felégetve, falai összelövöldözve. Mindenütt a tűz volt a legnagyobb ellenség. Kolozsvárott a császári biztosok, akik újból felütötték tanyájukat, tisztelettel fogadják, traktálják. De ahogy körülmegy gyalogszerrel a városban, benéz a templomba: mintha csupa koldus, csavargó, elbocsátott fogoly laknék ebben a városban, melyben édes volt a farsang, az iskolák falát kivetette a sok-sok diák. Most mindenki a sarcon sopánkodik, mindenki befelé fordul, halottait siratja, azokra gondol, akik élnek-nem élnek messzi vártömlöcökben. Lejut a nagyúr Alba Júliáig. A fejedelmi székhely romokban hever. Báthory Zsimond olasz kárpitjaiból rongyokat kerget a torz csatorna felé a szél. Ez is Zsigmond őrült szándéka volt, a két Genga beszélte rá: ásasson akkora árkot, mint valaha a fáraók, tömény népükkel, hogy Fehérvárról