Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Nem olyan emeletes, kőből épült városháza volt ez, mint az erdélyi szász városoké vagy az öt felvidéki, jórészt németektől lakot városé. Még a szepességi tizenhárom kis városkának is különb háza volt, amelyek Zsigmond király óta lengyel zálogban rekedtek. Tanácsterme sem oly boltíves, méltóságteljes, faragott, magas hátú tölgyfa székekkel, a főbíró számára valóságos trónussal, a falakon írott képekkel vagy diplomákkal, melyek üveg alatt őrizték a város statútumait. A debreceni cívisek fehérre meszelt nagy hodályba doboltatták össze a kupaktanácsot, a fortélyos majsztramékat, kecskelábú asztalok, zöld puhafa székek közé, még gyertyatartó facsillár sem lógott alá a mestergerendáról, csak az asztalon állott vagy egy tucatnyi ónból és rézből, fekete faggyúgyertyákkal. Azért mégis eligazították a majsztramék a sok csavaros dolgot ebben a fehér hodályban, melynek díszei csupán a falak mentén elhelyezett, rácsos hátú tulipános ládák voltak, fiókra járók és szép tarkák, azokon szerettek üldögélni a majszterek, rátelepdve a sok adókönyvre, matrikulára, kontraktusra, számadásra, levelekre, iratokra, mintha azokon biztosabban ülnének, akár a kotló a tojáson. Fejedelmi kancelláriának nem nagyon talált ez a furcsa fehér hodály, Bocskai mégis itt érezte jól magát, és nem kolozsvári vagy gyulafehérvári komor kancelláriákban, ahová csak akkor tévedt be mindig, ha már igen sürgős dolga akadt sógorával, Báthori Kristóffal vagy annak bolond fiával, az ő unokaöccsével, ki annyi bajt szerzett néki és Erdélynek. Ebben a szegényes fehér falú, de tiszta tanácsházban igen jól találta magát. A kandalló mennyezetig érő füstfogója nem volt háromszögletű, hanem ellipszisforma, mintha afféle búbos kemence megszakított tartozéka lenne. És még címer sem volt rajta, azon egyszerű okból, mert Debrecen ugyan szerette magát nemes városnak tituláltatni, de címere csak a kulcsos városoknak lévén, tornyos és bástyás, ő effélével nem rendelkezett. De annál inkább rendelkezett szép kálomista ispotállyal és iskolával, melyből Alvincy uram a többi külföldet járt prédikátorral nemrégiben alakított kollégiumot és teológiát, megelőzvén ebben az erdélyi városokat. Mondta is a fejedelem Pécsi Simonnak, kit igen megkedvelt: — Látod, Pécsi fiam, ezektől a csizmakészítőktől, cserzővargáktól és szűrszabóktól tanulhatnának az erdélyi nagyságosok és odafent a magyarországi méltóságosok. Nem cifráikodnak, nem hordják fenn orrukat, de dolgoznak, szerényen, serényen, egész országnak így kéne élnie. Ha a seregek ura megadja, hogy eztán is ily rezultátumokkal visszük előre ügyünket, s