Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

egyszer győzedelmesen bé is fejezhetjük, majd itt osztunk földet a hajdúságnak e város körül, mert ez megtanítja munkás és jó életre. Előbb és jobb exemplumot mutatni sem tudnánk nékik e kálvin városnál, ki falak s bástyák nélkük is tud gazdagodni, gyarapodni, igaz magyar módra. Mert a fal, a bástya nem nékünk való. Szabad lélek a magyar lélek, Pécsi fiam, börtön néki a kővár. Sátrakban tanyáztak eleink, és szállásaikat is ez anyaföldből sáncolták, árkolták, palánkkal ácsolták, vesszőből fonták. Isten a mi erős várunk. — Mégis, amig hadat viszünk, bé kell mennünk Kassára — vetette közbe Kátai Mihály. — Mert, megengedje, fenséges urunk, kell egy kulcsos város, ahonnan défendait helyről dirigálhatunk. Ez Debrecen igen jó csizmát, subát s tán gyolcsot is tud készíteni. De nékünk ágyú, tarack, szablya és csákány kell meg fegyverkovács. Kaptunk Almosdnál vasat, acélt, s ezt kell nékünk megkovácsoltatni. Háromezer sisakból, vértből, lovak páncéljábul készítnek Kassán annyi szablyát, csákányt, amennyi elég a sok nincstelen jobbágynak, ki beállott hozzánk egy fustéllyal, mert hogy még kaszájuk sincs. Zabla, kengyelvas is kéne, aki lóval jött, kötőfékkel s nyereg nélkül nem szolgálhatja a fenséges fejedelem urunkat. Golyóbis is kell, tűzmester, pattantyús, ágyúmíves, puskamíves. Szekereket is kell vasalni. Ezt e vargák itt meg nem csinálják, sem a cigánok. Meg autoritás is kelletik. Ezt e nagy falu meg e meszelt hodály meg nem teszi. Bocskai úgy hallgatta, mint valami szükséges rosszat. Eszes ember, de csúnya, mint a meztelen igazság. És hajói körülnézett a sok homo novus közt, komoly tanácsadója Alvinczyn és e két emberen kívül bizony alig akad. Hiszen Barcsay esze nem több, mint egy hajdúkapitányé. Rédei megteheti, amit Brassó alatt megtett. Imreffi amolyan jöttment. A többek fiatalok. De ez az ember még diákul is tud, anélkül, hogy iskolázott volna. Mégis Kátai Ferenc, a híres törökverő fia, Kállóvár főkapitánya, felesége révén atyafia a hatalmas Kállay famíliának. És Kátai beszélt. Lassan, meggondoltan, ügyesen. — Ha e negyvenezer sehonnait rendben ellátjuk mindennel Kassából, akkor bennünket le nem bír tíz Basta generál, meghiggye, fenséges uram. Mert igaz, hogy őt még csatában le nem győzte senki. Töbet tud a stratégiából s taktikából, mint az egész Bellicum. De vélünk nem harcolhat meg. Mert nem lesz kivel csatát állnia. Bocskai és Pécsi nagyot néztek, miket beszél ez a horgas orrú, félretekintetű, bibircsós képű, hajlott hátú ember. O megtörölte lekonyuló,