Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

testvérek volnának. — De aztán ott bent maradtál kapuzárásig. Úgy tudom, Hollach grófot látogattad meg, kivel ajándékot cseréltetek. Sok beszélni valótok lehetett. Tolvay Mátyás látta, hogy elárulták. Megmondja az igazat? Ne mondja? Megint csak gombjait kérdezte. — Mondjam, ne mondjam. Mondom, nem mondom! Hat gomb volt a dolmányán. így hát csak azt felelte: —Hollach gróf a lováért egy török kést adott váltságul. Én meg a kalapját hoztam vissza, amelyet majd csak hogy a fejéről loptam le más alkalommal. De kérem, esedezem, könyörgöm, mondja meg nagyságod, kitől tudja mindezeket? — A mi kedvelt hívünk Wirth Mihály, az eperjesi városbíró fia írta nekünk. Elmondhatom bátran, te már úgysem igen árthatsz senkinek! Vigyétek! XXVII. LÁZONGÓ ANGYALOK. Mire összetalálkozott azt elmaradtakkal, belátta, hogy Kolonicsnét hiába üldözi. De utol is érte őt egy lovas a főgenerális parancsával, hogy azonnal jöjjön vissza, mert csapatára magában Kassa városában van szükség. — Mi újság? Mi baj? — tudakolta Mátyás. —A fejedelem betegségének híre ment. Tegnap este már azt mondták: haldoklik. A németebbek azt állították: a két mozsárból kilőtt németen elkövetett kegyetlenséget bünteti az Isten, mások meg azt, hogy a császár, illetve Mátyás főherceg orgyilkosai megétették. A külső városban fellázadt a csőcselék és elkezdte fosztogatni a zsidókat, meg a boltosokat. Persze arra gondoltak: nincs fejedelem, nincs aki rendet tartson! Hát Sennyey Ferenc mit vétett? — Az bizony nem sokra ment a rendcsinálással. A hajdúi, ahogy a fejedelem holta hírét hallották, egyszeriben kedvet mutattak arra, hogy maguk is a fosztogatók, gyújtogatok közé álljanak. — A gazemberek! — Hajdú: hajdú! Kutyából nem lesz szalonna! Mátyás gyorsan felverte zászlóalját s amennyire fáradt lovai bírták, sietett velők Kassa felé. De a csapatra nem lehetett ráismerni. A legények