Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

sugdosni kezdtek, s midőn egy majorság mellett vitt el az útjuk, mely az utóbbi, aránylag békés esztendőben helyesen felépült, barommal, terménynyel megtelt: a hajdúság hirtelen rárontott, s Tolvay Mátyás szeme láttára kirabolta és felgyújtotta. Tolvay tehetetlen volt a fékevesztett néppel szemben. — Ha Bocskay meghal: vége a mi böcsületünknek is. Ha nem akarunk éhenhalni, vagy szegénylegény-módra bitófán veszni: most kell annyit rabolnunk, amennyi elég az egész életre, amíg nincs, aki üldözzön érte! A major Sáros várától ugyanannyira volt, mint Eperjestől. A tűz füstjére mindkét irányból több zászlóalja lovascsapat közeledett. Mátyás a sárosi csapat felé vágtatott: az ő saját hajdúi voltak: Kendi, Csuda és Gerlaky Miklós zászlói. A kassai fékevesztett hajdúk a majorság pincéjét verték fel: úgy látszott, a bor hamar megártott nekik. Mátyás átvette a vezényletet. A régi, kipróbált gyors elhatározással és eréllyel támadt rá a martalóccsapatra, de ezek a bortól felhevülve erősen ellenállottak. Egy részük lóháton fogadta a rohamot, a másik az épületekből fogta puskatűz alá Mátyást és támadó hajdúit. Minthogy pedig a kassai hajdúknak sokkal jobb fegyvereik voltak, lévén a fejedelem testőrzői, s különben is válogatott, erős, elszánt legények voltak: az ütközet kimenetele kétesnek látszott. Ekkor az eperjesi útról nagy csörömpölve egy német lovascsapat bontakozott hadirendbe. Mátyás biztos volt afelelől, hogy a német a kassaiak segítségére fog menni. De biz azok a feléjük integető, őket örömmel fogadó lázadókat támadták hátba, akik most már nem tehettek egyebet, mint hogy a kettő közül valamelyiknek megadják magukat. Rövid habozás után egyenkint, rajonkint, szakaszonkint jöttek, s biztosították Tolvayt, hogy őket mindüket csak erőszakkal vitték bele a lázadásba. Lassanként kiderült, hogy mindenki ártatlan, csak a major udvarán fekvő 12 halott a bűnös mindenben. A közrefogott ellenséges csapat ilyenformán feloszolván, a hajdúcsapat szemben állott a némettel. Schmucker volt két zászlóalja vallonnal, s egy század muskétással. Mikor már majd összeértek, Schmucker átkiáltott. — Majd ha meghoztad a váltságodat, akkor találkozunk, Tolvay Mátyás! És elvonult csapatostul Eperjes felé. Tolvay a lázadás főkolomposait vasra verette. A többinek visszadta