Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

SIPOS KÁROLY Bocskay-kép A jó öreg parókián, hol hét volt a gyermek pontosan: gyermekkedvem most is ficánkol, csúszkál vagy ugrál pajkosan... Milyen kevés elég volt akkor örömhöz, kedvhez, Istenem! S milyen édes volt alkonyatkor, ha jött az álom hirtelen. Sohasem este, mindig reggel, mikor már látni lehetett, nézett le rám a sasszemekkel, amitől félni lehetett. De a föveg, a tollforgóstul játszott a reggeli fényben, és a gömbös buzogány mozdult a kard is a hüvelyében. Kemény volt és zord a tekintet, egy percre megfélemlített; de megszoktam lassankint mindent, s a friss szín felmelegített. —Bocskay István fejedelem, nem került jobb helyre soha képed, mert hogyha — jó szív — Te nem, anyámat ki védte volna? ! Mert nem vertél Te mindig hadat, nemcsak mindig félelmetes voltál, Te, — ércpáncélod alatt szív dobogott: a szeretet.