Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
Emlékezés a fejedelemről és tetteiről
— A próféta megoldja a legbogosabb csomókat, de a hitetlen az egyenes kiáltást sem érti meg. Bocskai szólt: — Látom, atyám, gondolataimat érted, akarsz-e egy árva özvegyen segíteni? Az emír meghajtotta fejét: — Allah irgalmas a szegény emírhez. — Akkor el fogsz menni Temesvárába. Ott vagyon a temesvári pasa, az én testvérem és jóakaróm. — Mit kell a szegény emírnek mondania? — Megmondod neki, atyám, hogy tízezer aranyért fejedet kiválthatja kezembül. A török elgondolkozott: — Tízezer arany. Sok egy elesett koldusért, aki egy petákot sem ér. — Akkor visszatérsz a fogságba elém, emírem. A török intett: — Allah nagy, s az én uram, az én oltalmazom. Bocskai most így szólt: — Mentedben bemégy Bethlen Gáborhoz, atyámfiához, és ezt mondod neki: „Az aranynak vagyon csengése, az ezüstnek zengése, a vas csak ezt zörgeti: a kert hívja a kertészt s a kertész hívja a kertészlegényeket a kertnek művelésire." Ibrahim a földig leborult Bocskai előtt, s megcsókolta az anyaföldet. — Allah nagy és Mohamed az ő prófétája, legyen áldott az úr, hogy a legkisebbet használja a legnagyobbra. Még aznap elballagott, s két hét alatt megtért a rabságba, mert a tízezer arany sok egy szegény emírért. Hozta Bethlen Gábor levelét, hogy a török minden segítséget megad, s még azonfelül koronát ígér... Bocskai négyszer küldte vissza a törököt, mindig újabb kétezer aranyat engedve el neki a váltságból hűségéért, s mikor ötödször küldte, ezt mondta: — Emír, nagy a te hűséged, utolsó kétezer aranyodat is elengedem, s ezzelé téged szabaddá teszlek. De jöjj el hozzám Kolozsvárra annak idejében, s tízezer aranyat adok néked a te emberségedért. A török így szólott:
